2011. február 1-jétől a felek határozatlan időtartamra szóló közalkalmazotti jogviszonyt létesítettek egymással, s a kinevezésben a felperes munkakörét G. laborvezetőként jelölték meg, s illetményét 306.100 forintban határozták meg. A közalkalmazotti kinevezés mellett ugyancsak 2011. február 1-jével határozott idejű, 2011. augusztus 31-éig szóló megbízási jogviszonyt is létesítettek, melynek keretén belül a felperes a T. projekthez kapcsolódó munkacsoporttagi feladatok ellátását vállalta külön megbízási díj fejében. Ezen túl a felek között további megbízási jogviszony is létesült a főiskola intézményi keretben létrehozott és elkülönítetten gazdálkodó D. menedzser-igazgatói feladatai ellátására 2011. március 1-jétől határozatlan időtartamra, melyért a felperes megbízási díjban részesült. 2011. augusztus 5-én az alperes rektora a G. laborban és a hozzá tartozó irodákban lévő dokumentumok, valamint nyilvántartó rendszer teljes körű átvizsgálását rendelte el és 2011. augusztus 18-án mentesítette a felperest a labor vezetésével járó feladatok, valamint a megbízási jogviszonyból származó feladatai ellátása alól. A felperes 2011. október 5-én levélben arról értesítette a főiskola rektorát, hogy egy amerikai ösztöndíjat nyert el 2011. november 7-i kiutazással és 2012. december 17-ei hazatérési időponttal, ezért erre az időtartamra alkotói szabadság engedélyezését kérte. A rektor 2011. október 25-én kelt válaszában tájékoztatta a felperest, hogy az általa igényelt alkotói szabadságot nem áll módjában engedélyezni. A főiskola a felperes ösztöndíjasként történő kiküldetéséről nem döntött. A felperes közölte, hogy 2011. november 7-i kiutazással megkezdi az amerikai kutatási projektben való munkáját. Bejelentette amerikai elérhetőségét, postacímét, kérve, hogy a továbbiakban 2012. november 17-éig az új bejelentett tartózkodási helyének megfelelően postázzák az őt illető küldeményeket. Ezt követően a felperes 2011. november 7-én kiutazott az Amerikai Egyesült Államokba.
A munkáltatói jogkört gyakorló rektor 2011. november 17-én kelt intézkedésével a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 30. § (1) bekezdés c) pontjára hivatkozva felmentéssel megszüntette a felperes közalkalmazotti jogviszonyát. Ennek indokaként rögzítette, hogy a felperes a munkáltató, illetve munkatársai tekintetében együttműködési kötelezettségét sorozatosan és tartósan megsértette, s ez a munkakapcsolatok súlyos megromlásához vezetett. A felmentés 21 pontban felsorolta a felperes terhére rótt kötelezettségszegéseket.
A felperes 2011. december 30-án benyújtott keresetében a közalkalmazotti jogviszonyából származó anyagi igényei, illetve 2012. január 26-án postára adott keresetében felmentése jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei alkalmazása iránt bírósághoz fordult. Az alperes a felmentés vonatkozásában a per megszüntetését, egyebekben a kereset elutasítását kérte.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy a közalkalmazotti jogviszony jogellenes megszüntetésére tekintettel fizessen meg a felperesnek 13.604.132 forintot és késedelmi kamatot, valamint bruttó 956.787 forintot.
A peres felek fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú ítélet fellebbezett részét részben megváltoztatta az alperes által fizetendő marasztalási összeget 15.400.502 forintra felemelte.
A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet, a felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő.
A Kúria a törvényszék ítéletét a felperesi felmentés jogellenességének jogalapja tekintetében hatályában fenntartotta. Ezt meghaladóan a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a marasztalási jogcímek megjelölésével új határozatot hozott.
A Kúria indokolásában kifejtette, hogy helytállóan jutottak az eljárt bíróságok arra a következtetésre, hogy a felperes eleget tett együttműködési kötelezettségének azzal, hogy 2011. november 5-én kelt levelében tájékoztatta a munkáltatót arról, hogy elérhetősége megváltozott és közölte új postacímét. E hibát észlelve a munkáltató a felmentő intézkedését illetve fizetési felszólítását joghatályosan 2012. január 11-én közölte a megváltozott lakcímen a felperessel, így a jogorvoslatra nyitva álló határidő is ekkor kezdődött el. Ennek megfelelően jogszerűen jutottak az eljárt bíróságok arra a megállapításra, hogy a felperes a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 202. § (2) bekezdésében rögzített határidőn belül nyújtotta be keresetlevelét, így a per megszüntetésére nem volt mód.
A T. programmal kapcsolatos megbízási szerződés vonatkozásában helytállóan jutottak az eljárt bíróságok arra a következtetésre a rendelkezésre álló bizonyítékokat értékelve, hogy az adott tevékenység nem tartozott a felperes közalkalmazotti jogviszonyból származó kötelezettségei körébe, az e megbízási szerződés alapján végzett tevékenysége elkülönült munkaköri kötelezettségétől.
Helytállónak ítélte a Kúria az alperes felülvizsgálati kérelmének azzal kapcsolatos kifogását, hogy a jogerős ítélet jogsértő módon állapította meg, hogy a felperes az alperes intézményi keretében létrehozott és elkülönülten gazdálkodó D. menedzser-igazgatói feladatait vezetői megbízás keretén belül látta el. Helytállóan állította az alperes felülvizsgálati kérelmében azt is, hogy e tevékenységre az alperes nem adhatott vezetői megbízást sem a felperesnek. A Kjt. 23. § (1) bekezdése rendelkezése szerint közalkalmazottak esetében a magasabb vezetői, illetve vezetői feladat ellátása ilyen beosztásra történő megbízással történik. Mindezek alapján az állapítható meg, hogy az alperes a felperes G. laborvezetői munkakör ellátására vonatkozó közalkalmazotti jogviszonyát szüntette meg felmentéssel a Kjt. 30. § c) pontjára hivatkozva, így az eljárt bíróságoknak azt kellett vizsgálniuk, hogy a közalkalmazotti jogviszony megszüntetésére jogszerűen került-e sor vagy sem.
A Kjt. 30. § (2) bekezdése a munkáltató kötelezettségévé teszi a felmentés megindokolását. Az indokolásból a felmentés okának világosan ki kell tűnnie és a munkáltatónak kell bizonyítania, hogy a felmentés indoka valós és okszerű volt. Mivel az adott esetben az eljárt bíróságok azt állapították meg, hogy a munkáltató felmentése nem volt valós és okszerű, így az tételes jogi normába ütközött [Kjt. 30. § (2) bekezdés], ennek megfelelően ugyanezen intézkedésről nem állapítható meg az, hogy a munkáltató a jog gyakorlása során visszaélt jogával, így a jogellenes jogviszony megszüntetés jogkövetkezményeként a Kjt. 34. § (4) bekezdésében rögzített jogkövetkezmény volt alkalmazható.
Budapest, 2018. február 8.
A Kúria Sajtótitkársága