A felperest az ügyészség 2013. június 17-én gyanúsítottként hallgatta ki gazdálkodó szervezet dolgozójának kötelessége megszegésére irányuló vesztegetés bűntette és közokirat hamisítás bűntette alapos gyanúja miatt. A gyanúsítás szerint a felperes 2012. szeptember 14-én a vizsga helyszínén úgy szerzett angol nyelvből középfokú nyelvvizsga bizonyítványt, hogy ezért pénzt fizetett egy közvetítőnek, aki a pénz egy részét átadta az érintett nyelvvizsga tanároknak. Ennek fejében előzetesen megkapta a laborfeladatok megoldását, majd a szóbeli nyelvvizsgáján a tanárok megfelelő nyelvtudás nélkül is olyan eredményt adtak a felperesnek, mely szerint sikeres nyelvvizsgát tett és részére nyelvvizsga bizonyítványt állítottak ki. A felperes a gyanúsítással szemben panasszal élt, mely eredményre nem vezetett, a büntetőeljárás során lefoglalták a nyelvvizsga bizonyítványát. Az ügyészség 2014. augusztus 29-én meghozott határozatában a vádemelést két évi időtartamra elhalasztotta.
Az alperes igazgatója 2015. március 26-án kezdeményezte a felperes életvitelének soron kívüli ellenőrzését. A Nemzeti Védelmi Szolgálat (NVSZ) az ellenőrzést a 2015. június 8-án kelt határozatával azzal fejezte be, hogy a felperes kifogásolható életvitele a Hszt. 37/B. § (3) bekezdés c) alpontjára figyelemmel megállapítható.
A felperes keresetében a szolgálati viszony jogellenes megszüntetésének megállapítását kérte.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, az alperes igazgatójának parancsát hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a jogellenes felmentés jogkövetkezményei vonatkozásában a per újabb tárgyalására és további határozat hozatalára utasította.
Az alperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria a jogerős közbenső ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasító elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A felperes szolgálati viszonyát megszüntető személyi állományra vonatkozó parancs indokolása összefoglaló módon utal az NVSZ vizsgálat megállapításaira, melyet az elsőfokú bíróság a tényállás részeként rögzített, azonban a másodfokú bíróság az abban foglaltakat nem vette figyelembe teljes körűen.
A határozat indokolása nemcsak a másodfokú bíróság által egymagában értékelt megállapítást tartalmazza, mely szerint az életvitel ellenőrzés alá vont a vádemelés elhalasztása ellen panasszal nem élt, tudomásul vette, elfogadta, mintegy beismerte a bűncselekmény elkövetését. Tartalmazza azt is, hogy a büntetőeljárásban hozott döntés ellen jogorvoslattal nem élt, tehát nem vitatta a terhére rótt – szolgálaton kívüli – tényállás megvalósítását. A határozat II. részében foglaltak azonban a szolgálattal függnek össze, így a Hszt. 149. § (3) bekezdésében foglaltak alkalmazása fel sem merülhet.
Az NVSZ határozat azt jogellenesen tartalmazza, hogy a felperes bűncselekmény elkövetését mintegy beismerte, amely megállapítás a 11/2006.(III.14.) BM rendelet 41. § (1) bekezdésének téves alkalmazásán alapul, mert a felperes felmentésére a Hszt. 56. § (2) bekezdés b) pont, ba) alpontja alapján nem azért került sor, mert vele szemben büntetőeljárás indult. A büntetőeljárás megindítását, a felperes 2013. június 17-ei gyanúsítottként történt kihallgatását, a vele szembeni megalapozott gyanú közlését az alperes a méltatlansági eljárás 2013. szeptember 11-ei elrendelésével értékelte, melyet a büntetőeljárásra tekintettel felfüggesztett.
A kifogástalan életvitel soron kívüli ellenőrzésének elrendelésére a vádemelés elhalasztásáról szóló határozatban foglalt tényszerű megállapítások adtak alapot azért, mert a felperes a jogorvoslati lehetősége ellenére nem hárította el a bizonyítási eljárás lefolytatását követően a terhére megállapítottakat. Az ügyészség határozatának indokolásában foglaltak az alperes helytálló hivatkozása szerint több, mint a megalapozott gyanú fennállta. E határozat indokolásában rögzítettek alapján jogsértés nélkül lehet következtetni arra, hogy a felperes bűncselekménnyel gyanúsítható személlyel tartott fenn kapcsolatot, jogellenesen szerzett középfokú nyelvvizsgát és az irányadó tényállás szerint ezt a nyelvvizsga bizonyítványt az alperesnél felhasználta, a középfokú nyelvvizsga bizonyítvány felhasználása számára az alperesnél fennállt jogviszonya alapján folyamatos anyagi előnyt jelentett. Nem vitatott tény, hogy az ügyészség határozatában foglalt megállapításokat a felperes tudomásul vette, saját – bármilyen megfontolásból meghozott – döntése következményeként az ügyben bűncselekmény hiányában nyomozást megszüntető vagy felmentő határozat nem született és a jövőben sem születhet. Akivel szemben pedig ilyen nem vitatott tények kerülnek ügyészségi határozatban megállapításra, okszerűen megállapítható, hogy nem felel meg a kifogástalan életvitel követelményének. Azzal, hogy a felperes lemondott a vádemelés elhalasztásáról szóló határozat elleni panasz lehetőségéről, már nincs lehetősége a vele szemben megfogalmazott gyanú elhárítására, amely körülmény kihat a hivatásos szolgálati viszonyára, így annak munkajogi következményei alól nem mentesülhet arra hivatkozva, hogy bűnösségét bíróság jogerősen nem állapította meg.
Az alperes helytállóan érvelt a Hszt. 3. § (1) bekezdésében foglaltakkal, mely szerint a szolgálati viszony az állami és a hivatásos állomány tagja között létrejött különleges közszolgálati jogviszony, amelyben mindkét felet a sajátos szolgálati körülményeknek megfelelő, e törvényben és más jogszabályokban meghatározott kötelezettségek terhelik és jogosultságok illetik meg. Helytálló az a hivatkozás is, hogy a fegyveres szerv hivatásos állományának tagja a Hszt. 30/A. § (1) bekezdése alapján a Magyar Rendvédelmi Kar tagja, ezért meg kell felelnie a MRK Rendvédelmi Hivatás Etikai Kódexben és Etikai Eljárási Szabályzatban foglaltaknak. A Hszt. 70/B. § (1) bekezdése és az előbbiekben megjelölt szabályzat is alapelvi szinten rögzíti – többek között – a tisztességet, a korrupció elutasítását és üldözését. A szabályzat rendelkezik arról is – többek között – az MRK tagjai törekedjenek arra, hogy életvitelük alkalmas legyen a környezetük tiszteletére és megbecsülésére, ne adjanak okot tisztességükben való kételkedésre, a polgárok rosszallására.
Mindezekre tekintettel az alperes jogszabálysértés nélkül vont le következtetést arra, hogy a felperes nem felel meg a szolgálat törvényes, befolyástól mentes ellátása követelményének, ezért szolgálati viszonyának megszüntetése jogszerű volt. Ezért a Kúria a jogerős közbenső ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletét – az indokolás kiegészítésével – helybenhagyta.
Budapest, 2017. március 14.
A Kúria Sajtótitkársága