Tájékoztató a Kúria tárgyaláson elbírált Mfv.II.10.051/2017. számú ügyéről a kormánytisztviselői kinevezés-módosítás jogellenességének tárgyában

Nyomtatóbarát változat
Dátum: 
2018. február 22.

Amikor a munkáltató egyoldalú nyilatkozatával szünteti meg a kormánytisztviselő kormányzati szolgálati jogviszonyát, nem minden esetben biztosít a jogszabály mérlegelési lehetőséget számára, a törvényben felsorolt esetekben kötelezővé teszi a felmentő intézkedés megtételét. Ezen kötelező felmentési okok közé tartozik az az eset is, amikor a kormánytisztviselő a kinevezése egyoldalú módosítása miatt a törvényen biztosított öt munkanapon belül felmentését kéri és kérelmére kerül sor a jogviszony megszüntetésére.

A felperes 2011. június 11-étől állt az alperes alkalmazásában, főosztályvezető-helyettesi munkakörben, 2012. július 13-ától gyermeke gondozása céljából fizetés nélküli szabadságot vett igénybe, amelyet 2014. január 28-ától meg kívánt szüntetni, s e tényt írásban közölte munkáltatójával. Az alperes 2014. január 28-án kelt iratával a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (Kttv.) 48. § (2) bekezdés d) pontja alapján egyoldalúan módosította a felperes kinevezését, őt a korábbi főosztályának állományába helyezte, referens munkakörbe. A kinevezés-módosítást az alperes korábbi igazgatója írta alá, ezt később az új munkáltatói jogkört gyakorló jóváhagyta. A kinevezés-módosításra a felperes akként nyilatkozott, hogy azzal nem ért egyet és a Kttv. 48. § (7) bekezdése alapján az ott előírt 5 munkanapon belül kérte jogviszonya felmentéssel történő megszüntetését, amely kérésnek az alperes eleget tett és felmentéssel megszüntette a felperes kormánytisztviselői jogviszonyát. A felperes a kinevezés egyoldalú módosítását, valamint a felmentést sérelmezve közszolgálati panaszt nyújtott be, amelyet a Kormánytisztviselői Döntőbizottság elutasított.
A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, miszerint a kinevezés egyoldalú módosítása súlyosan jogsértő volt, így felmentése is jogellenes, emiatt a jogellenes megszüntetés jogkövetkezményeit kérte alkalmazni. Az egyenlő bánásmód sérelmére hivatkozva a felmentési időben kiadott 13 nap szabadság megváltását is igényelte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy a munkáltatói aláírási jogosultságot a kiállítás, és nem a kézbesítés időpontjában kell vizsgálni. Nem tartotta megalapozottnak a felperes felmentési védelemre vonatkozó hivatkozását, mivel a jogviszony megszüntetésére a kérésének megfelelően került sor. A felmentési tilalom arra az esetre vonatkozik, amikor a munkáltató egyoldalúan kívánja a jogviszonyt megszüntetni, ellentétben azon esettel, amikor a kormánytisztviselő maga kérelmezi jogviszonya megszüntetését, ami lemondásnak tekinthető. Nem találta alaposnak a bíróság a felperes egyenlő bánásmód megsértésére alapított szabadságmegváltással kapcsolatos igényét sem.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság rész-közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a Kormánytisztviselői Döntőbizottság határozatára is kiterjedően részben megváltoztatta és megállapította, hogy a felperes felmentése jogellenes és a felmentés körében a követelés összegére a tárgyalást folytatni kell. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a kinevezés-módosítás jogellenességének megállapítása iránti kereset elutasítása és a szabadságmegváltás iránti kereset elutasítása körében helybenhagyta. Megállapította, hogy az alperes elnöke 2014. április 15-én kelt írásbeli nyilatkozatával a 2014. január 28-i keltezésű kinevezés-módosítást jóváhagyta, így az nem tekinthető érvénytelennek. A felmentési védelem kérdését úgy ítélte meg, hogy a felmentés kibocsátására olyan időpontban került sor, amikor a felperes felmentési védelem alatt állt, emiatt a felmentés jogellenes
A felek felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria megállapította, hogy az alperes szándéka nem irányult a közszolgálati jogviszony megszüntetésére, csupán a munkakör vonatkozásában kívánta módosítani a jogszabályban biztosított lehetőségével élve a felperes kinevezését. Amennyiben a felperes nem tartotta jogszerűnek ezt az intézkedést, és a jogviszonyát a továbbiakban is fent kívánta volna tartani, úgy önálló jogorvoslattal élhetett volna a kinevezés egyoldalú módosításával szemben. A jogász végzettségű felperes saját védett helyzete ismeretében sem kívánta fenntartani kormánytisztviselői jogviszonyát és kérte annak megszüntetését. Ez alapján a munkáltatónak nem volt törvényes lehetősége arra, hogy a felperes kérelmét megtagadva a jogviszonyt fenntartsa, hanem a felmentés szabályait alkalmazva azt fel kellett számolnia.
Kellő alap nélkül kifogásolta a felperes felülvizsgálati kérelmében azt, hogy jogsértő módon hagyta jóvá a felperes felett munkáltatói jogkört gyakorló új vezető a korábbi vezető intézkedését. Nem volt jelentősége annak a körülménynek, hogy a kinevezés-módosításról rendelkező jognyilatkozat mikor került aláírásra figyelemmel arra, hogy a döntés ténylegesen 2014. február 1-jét megelőzően született, így az az arra jogosulttól származott, 2014. február 1-jét követően pedig azt az arra jogosult jóváhagyta. Önmagában attól a ténytől, hogy a felperes kinevezése módosítását tartalmazó okirat az intézkedésben megjelölt időpontot követően került kézbesítésre a felperesnek, nem állapítható meg az adott intézkedés jogellenessége.
Amikor a munkáltató a Kttv. 48. § (7) bekezdése alapján a kormánytisztviselőnek a felmentésére irányuló kérelme alapján szünteti meg a kormányzati szolgálati jogviszonyát, nem biztosít a jogszabály mérlegelési lehetőséget számára, a törvényben felsorolt esetekben kötelezővé teszi a felmentő intézkedés megtételét. Ezen kötelező felmentési okok közé tartozik az az eset is, amikor a kormánytisztviselő a kinevezése egyoldalú módosítása miatt a törvényben biztosított 5 munka napon belül kéri a felmentését és kérelmére kerül sor két hónapos felmentési idő kiadása mellett a jogviszony megszüntetésére. Ennek megfelelően helytállóan hivatkozott tehát az alperes felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a felmentés általános szabályaihoz kapcsolódó felmentési tilalomhoz képest speciális rendelkezést tartalmaz a Kttv. arra az esetre, amikor a kormánytisztviselő kérelmére köteles megszüntetni a jogviszonyt. A Kttv. 70. § (1) bekezdése c) pontjában rögzített felmentési tilalomhoz képest speciális rendelkezéseket tartalmaz a 63. § (2) bekezdése d) pontja, ugyanis ez esetben a munkáltató az egyéb körülmények figyelembevétele nélkül köteles megszüntetni a jogviszonyt.

Budapest, 2018. február 22.

A Kúria Sajtótitkársága