Tájékoztató a Kúria Pfv.X.20.783/2012. számú ügyében hozott ítéletéről

Nyomtatóbarát változat
Dátum: 
2012. július 4.

A 2009. július 20-án benyújtott kérelem alapján megindult eljárásban elrendelt felszámolás alatt álló I.r. alperes társaság tulajdonában állt egy balatoni szálloda épület.

A felperes az I.r. alperes tagja és ügyvezetője is volt, valamint bejelentett hitelezői igénnyel rendelkezik a felszámolási eljárásban.

A felszámolás során - kétszeri sikertelen értékesítési kísérlet után - a felszámoló a szálloda épületét és a benne található, az annak működéséhez szükséges vagyontárgyakat értékesítette 620 millió Ft+ÁFA értékben.

A felperes a Cstv. 49.§ (5) bekezdése szerinti 30 napos jogvesztő határidőben benyújtott keresetében elsődlegesen a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 2009. évi LI. törvénnyel módosított rendelkezéseire hivatkozással kérte a szerződés érvénytelenségének megállapítását, és csak a 30 napos jogvesztő határidő után módosította az elsődlegesen előterjesztett keresetét a felszámolási kérelem benyújtásának időpontjában hatályban levő Cstv. rendelkezéseire hivatkozással.

Másodlagosan a Ptk. 201.§ (2) bekezdésére (feltűnő értékaránytalanság) alapította keresetét, és az általa csatolt magánszakértői vélemény alapján állította, hogy az ingatlan értéke 1,994 milliárd forint értéket képviselt, melynek csak a töredékéért értékesítette a felszámoló az ingatlant.

Az I.r. alperes adós gazdasági társaság, valamint a vevő II.r. alperes kérte a kereset elutasítását.

A Kúria, a pertárgy érték alapján kiemelt jelentőségűnek minősülő vagyonjogi perben hatályában fenntartotta az elsőfokú ítéletet helybenhagyó másodfokú ítéletet. A Kúria egyetértett a jogerős ítéletben kifejtett azzal a jogi állásponttal, hogy ha a Cstv. 49.§ (5) bekezdésére hivatkozással nyújtja be a felperes a keresetét, akkor a Cstv. előírásai szerinti 30 napos jogvesztő határidő nem teszi lehetővé azt, hogy utóbb – a 30 napos határidő letelte után - a kereset alapjául szolgáló tényállást, a jogalapot a felperes megváltoztassa.

Helytállónak találta a jogerős ítéletben elfoglalt azt a jogi álláspontot is, hogy a szabad piaci forgalmi érték és a felszámolási eljárásban történő kényszer értékesítés során elérhető legmagasabb ár (forgalmi érték) két különböző fogalom.

Amennyiben a jogszabályoknak megfelelően, nyilvánosan történt a vagyontárgy értékesítése, úgy a forgalomban elérhető legmagasabb árnak azt az árat kell tekinteni, amelyet a felszámoló az ilyen értékesítés során elért, és az megalapozottan nem vethető össze a vagyontárgy szabadpiaci forgalmi értékével.

A felszámolási eljárásokban az értékbecslésnek, szakértői véleményeknek iránymutató szerepe van, a felszámoló részére nyújtanak viszonyítási alapot annak megítéléséhez, hogy milyen áron hirdesse meg értékesítésre a vagyontárgyat.

Budapest, 2012. július 4.

A Kúria Sajtótitkársága