A felperes osztrák honosságú magánalapítvány keresete az 1695-ben alapított Herceg Esterházy Hitbizományhoz tartozó, eredetileg a fraknói kincstárban őrzött perbeli műkincsek Magyar Állam I. rendű alperessel szembeni tulajdonjogának megállapítására, a műkincsek többségének elhelyezését jelenleg biztosító IV. rendű alperesnek az általa őrzött műtárgyak 1923-ban kötött letéti szerződés szerinti kezelésére és a III. rendű alperes birtokában lévő kincseknek a IV. rendű alperes részére történő kiadására irányult.
A felperes a tulajdonjogát az osztrák jogszabályokra alapította, amelyek szerint az utolsó hitbizományi birtokos a hitbizományok megszűnésekor korlátozástól mentes tulajdonjogot szerzett a hitbizomány osztrák birtoktestéhez tartozó vagyontárgyak, ezen belül Fraknó vára felett. Álláspontja szerint a perbeli, Magyarország területén lévő, de fraknói eredetű műkincsek tartozékként a Fraknói vár jogi sorsát osztva ugyancsak az utolsó hitbizományi birtokos, halála után pedig örököse tulajdonába kerültek, aki 1994-ben Fraknó várát az ott található, valamint oda tartozó valamennyi berendezéssel, gyűjteménnyel és leltári jegyzékkel együtt az ő vagyonába utalta. Azzal érvelt, hogy az osztrák jog hatálya alá tartozó műkincsek államosítására, következésképpen az I. rendű alperes ily módon való tulajdonszerzésére nem kerülhetett sor. Álláspontja szerint tulajdonosként a letéti szerződés letevői pozíciója is megilleti, ami a IV. rendű alperessel szembeni keresetét alapozza meg.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Rámutatott, hogy Fraknó vára és a perbeli műkincsek között nem áll fenn tartozéki kapcsolat, az osztrák jog alkalmazásának nincs helye, a felperes tulajdonszerzése nem igazolódott, a letéti szerződés pedig megszűnt.
A másodfokú bíróság a Kúria hatályon kívül helyező végzése alapján megismételt eljárás eredményeként az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Ítéletének indokolása szerint túlnyomórészt egyetértett az elsőfokú bíróság jogi indokaival is.
A felperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria ítéletével a jogerős ítéletét hatályában fenntartotta. Rámutatott, hogy a per súlyponti kérdése a műkincsek és Fraknó vára közötti tartozéki kapcsolat megítélése volt, amely dologi jogi kérdésben az ügyben eljárt bíróságok helyesen foglaltak állást. A felperes által hivatkozott funkcionális egység az úgynevezett Kunstkammer – ezen belül a perbeli ingóságok – mint összművészeti alkotás és a Fraknói vár között fennállhat, ez azonban a fizikai (térbeli) kapcsolat nem vitás hiányában nem elegendő a tartozéki jelleg megállapításához. Mindezek miatt a felperes tulajdonszerzése alapjául előadott tulajdonszerzési láncolat nem igazolódott, a felperes nem szerzett tulajdonjogot a per tárgyává tett műkincseken; ezért a III-IV. rendű alperesekkel szembeni kereset sem lehetett alapos.
A Kúria Kommunikációs Osztálya