Tájékoztató a Kúria Pfv.VII.20.199/2012 számú elvi jelentőségű ügyben hozott határozatáról

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Dátum: 
2013. február 18.

A felperes és az alperes között létrejött kölcsönszerződésre tekintettel az alperes a felperes részére vételi jogot engedett az ingatlanára. A megállapodás szerint a vételi jogot akkor lehet gyakorolni, ha a kölcsönszerződésben foglalt kötelezettségének az alperes az esedékességkor nem tenne eleget.

A teljesítési határidő lejártát követően az alperes nem fizette meg tartozását.

Az alperes 2009. április 27-én benyújtott kérelmére indult csődeljárásban a Fővárosi Bíróság 2009. május 21-én tette közzé végzését, mely szerint az alperest (adóst) a közzétételtől számított 120 napos moratórium illeti meg a vele szemben a fizetési haladék kezdő időpontját megelőzően, illetve azt követően esedékessé vált pénzkövetelések vonatkozásában.

Az adós és hitelezőinek többsége 2009. szeptember 15-én tartott egyezségi tárgyaláson egyezséget kötöttek, melyet 2009. szeptember 16-án írásba foglaltak. Az egyezségben az adós kötelezettséget vállalt arra, hogy az egyezség jóváhagyását követő 90 napon belül a fennálló hitelezői követelések, a csődeljárás alatt keletkezett és pénzügyileg nem teljesített kötelezettségek, kamatok és díjak 29,75 %-át kiegyenlíti. Megállapodtak abban is, hogy az ezen határidő alatt ki nem elégített követelések a határidő elteltét követően ismételten 100 %-ban fennálló követelésnek minősülnének a társasággal szemben. A felperes nem vett részt az egyezségkötésben, azzal nem értett egyet.

A csődeljárást lefolytató bíróság a fizetési haladékot 2009. november 17-ig meghosszabbította, a csődeljárást – az egyezségre tekintettel - 2009. október 28-án befejezte.

A felperes 2009. október 27-én kelt nyilatkozatával közölte az alperessel, hogy vételi joga alapján az ingatlant megvásárolja. A felperes tulajdonjog bejegyzése iránti kérelmét a földhivatal elutasította.

Az alperes a felperes részére bírósági letétbe helyezte a 90. napon a csődegyezségben megállapított 29,75 %-os kielégítésnek megfelelő összeget.

A felperes keresetében kérte a felperes tulajdonjog szerzéséhez szükséges alperesi hozzájáruló nyilatkozat pótlását a bíróságtól, mert álláspontja szerint a vételi jog gyakorlását a moratórium nem akadályozta meg.

Az alperes viszontkeresetében kérte, hogy a bíróság a perbeli ingatlanon fennálló vételi jog és a jelzálogjog törléséhez szükséges felperesi hozzájáruló nyilatkozatot ítéletével pótolja, mert az alperes a csődegyezségben vállalt kötelezettségének eleget tett a felperes tekintetében.

Az elsőfokú bíróság a keresetet és a viszontkeresetet is elutasította, a másodfokú bíróság a viszontkeresetnek helyt adott.

A felperes felülvizsgálati kérelme alapján indult eljárásban a Kúria a jogerős ítéletet részben hatályában fenntartotta, részben hatályon kívül helyezte és e körben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A kereset tekintetében megállapította, hogy a Cstv. 12.§ (2) bekezdése tartalmában visszautal a Ptk. és más jogszabályok valamennyi olyan rendelkezésére, illetve a felek szerződéseiben megállapított jogkövetkezményekre, melyeket a nem fizetés, illetve késedelmes teljesítés esetén az adóssal szemben érvényesíteni lehet, így kizárja azt a perbeli esetben, hogy a kölcsönszerződésben foglaltak késedelmes, vagy nem teljesítése miatt a felperes vételi jogával éljen.

A vételi jog érvényesítését, mint a felek szerződésében megállapított olyan jogkövetkezményt, amelyet az alperes nem fizetése esetén a felperes alkalmazhatott, a csődeljárásban biztosított moratórium tartama alatt a jogszabály tiltotta.

A viszontkereset tekintetében azt vizsgálta, hogy a viszontkeresetre előadott ellenkérelemként, védekezésként a csődegyezség érvénytelenségére lehet-e hivatkozni, vagy az csak valamennyi érdekelt perben állása esetén bírálható el.

A perrel érintett csődeljárásban alkalmazandó, a csődeljárás lefolytatása iránti kérelem benyújtásakor (2009. április 27-én) hatályban volt Cstv. szabályai szerint a megkötött csődegyezség egyezséggel történő szerződésmódosításnak tekintendő.

A bíróság az ezen rendelkezések alapján lefolytatott csődeljárás során létrejött egyezséget nem hagyta jóvá, azt az adós és a hitelezők kötötték meg, és a vagyonfelügyelő jóváhagyása után a bíróság eljárást befejező határozatának jogerőre emelkedésével vált mindenkire kiterjedő hatályú - s így a hozzá nem járuló hitelezők számára is - kényszeregyezséggé. A csődeljárást lefolytató bíróság nem vizsgálhatta, hogy a csődegyezség tartalmában a jogszabályoknak megfelel-e, kizárólag a Cstv. szabályainak való megfelelőség tekintetében ellenőrizhette az egyezséget (Cstv.21.§ (3) bekezdés). A formailag megfelelő egyezség alapján hozott eljárást befejező határozatot követően a csődegyezség érvénytelenségének megállapítása érdekében keresetet lehetett benyújtani (BH1997. 453; EBH2000.336).

A csődegyezség jogintézményét vizsgálva a Kúria megállapította, hogy a fizetési haladék kezdő időpontjában az adós és a különböző hitelezői között egymástól függetlenül állnak fenn az egyes jogviszonyok, melyekre vonatkozóan a csődegyezség csak abban hoz létre a hitelezők között közösséget, hogy az egyes jogviszonyok alapján az adóst terhelő kötelezettségek kielégítési arányát és a kielégítési határidőket egységesen, vagy csoportosítva egységesen kezeli. A csődegyezség jogerős jóváhagyásával tehát az egyes jogviszonyokban következnek be változások, ám kizárólag a csődegyezségben foglaltak szerint, az adóst terhelő kötelezettség mértéke, illetve esetlegesen az esedékesség időpontja tekintetében.

A Legfelsőbb Bíróságnak az érvénytelenségi perekben felmerülő egyes eljárásjogi kérdésekről szóló 2/2010. (VI.28.) PK vélemény 9.a) pontjában kifejtett álláspontjára is hivatkozással a Kúria úgy ítélte meg - mivel a felperes védekezésként terjesztette elő a csődegyezség semmisségére hivatkozással a kifogását a viszontkereset elutasítása érdekében -, hogy az érvénytelenségi kifogás tárgyában a csődegyezségben résztvevők perben állása nélkül is dönteni kell. Ha a bíróság az érvénytelenségi kifogást alaposnak találja, annak az a jogkövetkezménye, hogy az alperes viszontkeresetét el kell utasítani.

A csődegyezség tekintetében a Kúria megállapította, hogy az nem biztosítja a hitelezők azonos kezelését, mert lehetősége van az adósnak arra – kizárólag a kifizetés idejének a meghatározásával -, hogy egyes hitelezőket előnyben részesítsen.  A felperessel szemben ez a kikötés érvénytelen, mert az jogszabály (Cstv. 19.§ (5) bekezdés) megkerülésére irányul és a jóerkölcsbe is ütközik (Ptk. 200.§ (2) bekezdés).

Az alapos semmisségi kifogás miatt a viszontkereset alaptalan, mert az alperes által átutalt összeggel a felperes teljes igénye nem került kielégítésre, s emiatt a jelzálogjoga, illetve a vételi joga nem szűnt meg, az nem törölhető.

Budapest, 2013.február 18.

A Kúria Sajtótitkársága