A közel öt éve tartó perben igen terjedelmes perirat áttanulmányozása volt szükséges a peres felek közötti szövevényes kölcsönügyletek feltárásához. A tényállás megalapozott megállapítását és az ítéleti döntést nehezítette, hogy a felperes többször változtatta a keresetét, továbbá, hogy a peres felek egymástól jelentősen eltérő törlesztési és kamatszámítási táblázatokat csatoltak. Annak megállapítása, hogy az alperesek a felvett kölcsönösszegekből számos részletben ténylegesen mennyit törlesztettek csak a bizonyítékok bonyolult értékelése alapján volt lehetséges. A törlesztések Ptk. 293. §-a szerinti költségre, kamatra majd főtartozásra való elszámolása, majd pedig ennek alapján a marasztalási összeg és kamatai összegszerű megállapítása rendkívül bonyolult matematikai számítást igényel. Ezt az is mutatja, hogy míg az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította és alperesi túlfizetést megállapítva helytadott a viszontkeresetnek, addig a másodfokú bíróság azt megváltoztatva az alpereseket marasztalta egyetemlegesen összesen 7.580.556 forint és ezen összeg egyes részösszegei után különböző időpontoktól kezdődő kamatai megfizetésére. A Kúria azonban a másodfokú bíróság számítását is hibásnak találta és ítéletében – amelynek csak a rendelkező része két gépelt oldal terjedelmű – részben felülbírálta, leszállítva a marasztalás tőkeösszegét.
Budapest, 2013. október 30.
A Kúria Sajtótitkársága