Az alperes közbeszerzési eljárást írt ki egy minimum 900 férőhelyes kollégiumi épületekből álló infrastruktúra PPP konstrukcióban való megvalósítására.
A közbeszerzési eljárás nyertesével, a felperessel 2008. január 18-án határozott idejű ingatlanbérleti és szolgáltatási szerződést kötött. A felperes vállalta, hogy a tulajdonában álló ingatlanokon saját beruházásában, költségén és kockázatára, 24 hónapon belül diákotthon elhelyezésére alkalmas használatba vételi engedéllyel rendelkező épületet emel, és azt az alperesnek bérbe adja. Az alperes szerződés szerinti főkötelezettsége volt, hogy a diákotthont bérbe vegye, és a felperes részére bérleti és szolgáltatási díjat fizessen 240 naptári hónapon át.
A szerződés az Oktatási és Kultúrális Minisztérium ellenjegyzésével 2008. május 26-án lépett hatályba.
A teljes önerővel nem rendelkező felperes 2009. augusztus végén tárgyalásokat kezdett a HYPO NOE GROUPE BANK AG hitelintézettel.
A bank az általa támasztott feltételek teljesítése esetére kötelező érvényű ajánlatot tett 20.000.000 EURO hitel nyújtására.
A felperes 2010. március 29-én vállalkozási szerződést kötött a kollégium kivitelezésére a DUNAÉPSZER Zrt-vel, és a cég 2010. március 30-án megkezdte a kivitelezést.
A bank a kölcsön lehívásához feltételként írta elő egy közvetlen megállapodás létrejöttét, amelyet a bank elvárásai szerint három félnek, a banknak, a felperesnek és az alperesnek kellett volna megkötnie. A felek között azonban a közvetlen megállapodás nem jött létre.
2010. november 25-én a felperes bejelentette, hogy a kivitelezési munkálatokat bizonytalan időre felfüggeszti.
A felperes keresetében 30.990.757 EURO kártérítés és kamatai megfizetésére kérte az alperes kötelezését. A keresetét arra alapította, hogy az alperes megszegte a bérleti és szolgáltatási szerződéssel kapcsolatos együttműködési kötelezettségét, így végső soron lehetetlenné tette a bérleti szerződés teljesítését. Elsődlegesen a Ptk. 312. § (3) bekezdése, míg másodlagosan a Ptk. 313. §-a alapján kérte az alperes marasztalását.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.
A bíróság jogerős ítéletével – jogalap hiányában – a keresetet elutasította. A lefolytatott bizonyítás adatai alapján arra a következtetésre jutott, hogy az együttműködési kötelezettségének az alperes eleget tett. A teljesítés megtagadására alapított igényt szintén alaptalannak találta. Megállapította, hogy az alperes nem tett olyan nyilatkozatot, és nem tanúsított olyan magatartást, amely a teljesítés jövőbeni megtagadásaként lenne értékelhető.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a kereseti kérelme jogalapjának fennállását kérte megállapítani közbenső ítélettel. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Pp. 206. § (1) bekezdését, a 221. § (1) bekezdését, az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdését, és az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett Római Egyezmény 6. cikk (1) bekezdését, a Ptk. 4. § (1) és (4) bekezdéseit, továbbá a 277. § (4) és (5) bekezdéseit, valamint a 198. § (1) bekezdését, a 277. § (1) bekezdését, a 313. §-át, és az Alaptörvény B cikk (1) bekezdését, valamint a Q cikk (3) bekezdését.
Arra hivatkozott, hogy a bíróság jogszabályt sértve állapította meg a tényállást, és nem tett megfeleően eleget az indokolási kötelezettségének.
Sérelmezte, hogy a bíróság nem állapította meg az alperes részéről a teljesítés megtagadását.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A Kúria a felülvizsgálati eljárás eredményeként azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben írt okból nem jogszabálysértő.
A Kúria döntése értelmében a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerű mérlegelése eredményeként jutott a bíróság arra a következtetésre, hogy az alperest nem terhelte közvetlen megállapodás kötési kötelezettség. A szerződéses konstrukcióból adódó lehetőségként felmerült a felek között a közvetlen megállapodás megkötése, és erre érdemi tárgyalások is folytak, és ennek során az alperes az együttműködési kötelezettségének eleget tett.
Ebben a körben alaptalanul sérelmezte a felperes a felülvizsgálati kérelmében a bíróság által megállapított tényállást, és az abból levont jogi következtetést.
A felülvizsgálati kérelemben írtakkal szemben a bíróság a szükséges mértékben eleget tett a Pp. 221. § (1) bekezdése szerinti indokolási kötelezettségének. Az elsőfokú bíróság az ítéletének indokolásában külön kiemelte és értékelte a bizonyítékokat, és az ítélet megfelelő jogi indokolást is tartalmaz. A másodfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást még ki is egészítette és pontosította, ítéletét a fellebbezésben írtakra is figyelemmel ténybeli és jogszabályi hivatkozásokkal megindokolta. A jogerős ítélet az Alaptörvényben és az Emberi Jogok Európai Egyezményében rögzített jogokat sem sérti.
Helytállóan állapította meg a bíróság, hogy az alperesnek az elsőfokú eljárásban, illetőleg a pert megelőzően a felek között folytatott egyeztetések során hangoztatott álláspontja mindvégig az volt, hogy a 900 férőhelyes kollégiumra szüksége van, annak megvalósítása érdekében áll. Megalapozottan jutott a bíróság arra a következtetésre, hogy az alperes azon magatartása, hogy a megváltozott kormányzati háttérre tekintettel a felek között létrejött szerződéses konstrukció esetleges átdolgozásának lehetőségét vetette fel, nem bizonyítja, hogy a felperes szerződésszerű teljesítését ne fogadta volna el, és ez esetben a magára háruló kötelezettségek teljesítését előre megtagadta volna.
Budapest, 2013. február 13.
A Kúria Sajtótitkársága