A II.r. és a III.r. alperesek a felperes magyarországi leányvállalata alkalmazottai voltak. Az I.r. alperesi társaságot beltagként a II.r. alperes alapította.
A felperes magyarországi leányvállalata mint megbízó, és az I.r. alperes mint megbízott között 2000. november 17-én megbízási szerződés jött létre, amely alapján az I.r. alperes játékautomaták értékesítése után jutalékra volt jogosult.
Az I. r. alperes az ügynöki díjakról számlát állított ki, összesen 9.187.500 forint összegben, melyek kifizetésére – a teljesítésigazolások nélkül – sor került.
A felperes magyarországi leányvállalatának képviselője csalás bűntette miatt büntető feljelentést tett a II.r. és a III.r. alperesekkel szemben, és a büntetőeljárás során velük szemben polgári jogi igényt is érvényesített. A büntetőeljárás túlnyomórészt felmentéssel zárult, és a bíróság a sértett polgári jogi igényét egyéb törvényes útra utasította.
A felperes módosított kereseti kérelmében 9.075.000 forint és járulékai egyetemleges megfizetésére kérte kötelezni az alpereseket, elsődlegesen bűncselekménnyel okozott kár, másodlagosan jogalap nélküli gazdagodás jogcímén.
Az alperesek ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték.
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az I.r. alperest 8.512.500 forint és járulékai felperes javára történő megfizetésére, ezt meghaladóan a keresetet az I.r.-III.r. alperesekkel szemben elutasította.
A másodfokú bíróság az I.r. alperes marasztalásának összegét 750.000 forintra és járulékaira leszállította, arra hivatkozva, hogy az ügynöki díjak visszakövetelése iránti felperesi követelés túlnyomórészt elévült.
A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, a kereseti kérelmének történő helyt adást kért.
A Kúria a felülvizsgálati eljárás eredményeként azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból nem jogszabálysértő.
A tartozatlanul kifizetett ügynöki díjak visszakövetelésére irányuló követelés már az alap nélküli kifizetés napján esedékessé vált, ugyanakkor a visszakövetelés iránti igény a kifizetések tartozatlansága felismeréséig nyugodott. Amikor azonban a felperes a kifizetései tartozatlanságát felismerte, az igényérvényesítési akadály megszűnt, így a felperes nem volt elzárva attól, hogy a II.r. és a III.r. alperessel szembeni büntető feljelentés megtételén túl kártérítési, illetve visszakövetelési igényét a vele szerződéses kapcsolatban álló I.r. alperessel szemben érvényesítse.
Megalapozatlan az hivatkozás, hogy a II.r. és a III.r. alperes magánszemélyekkel szembeni büntető eljárás lefolytatása bármilyen tekintetben előkérdése lett volna az I.r. alperessel szembeni igény érvényesítésének.
Az I.r. alperes vonatkozásában a követelés elévülését a II.r. és a III.r. alperessel szembeni feljelentés és a büntető eljárás keretében történt igény érvényesítése nem szakította meg, és ugyanezen okból a II.r. és a III.r. alperessel szemben folyamatban volt büntető eljárásban eljárt hatóságok érdemi intézkedései, a büntető eljárásban hozott jogerős ítélet sem szakíthatta meg az I.r. alperessel szembeni követelés elévülését. Minderre figyelemmel a felperes követelése túlnyomórészt elévült.
Ezért a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Budapest, 2013. november 28.
A Kúria Sajtótitkársága