Az I.r. alperes mint eladó, és a felperes mint vevő között 2004. december 28-án adásvételi szerződés jött létre. A szerződésben rögzítették, hogy az I.r. alperes kizárólagos tulajdonát képező debreceni ingatlanból telekalakítási eljárás keretében 35 db, a szerződésben részletezett új hrsz-ú ingatlan kialakítása van folyamatban, melyek az adásvételi szerződés tárgyát képezik. Az ingatlanon további, nem családi házas beépítésű ingatlanok is kialakításra kerülnek. A vevő vállalta, hogy a teljes ingatlant közművesíti a telekalakítási engedély jogerőre emelkedésétől számított hat hónapon belül, azonban utóbb a közművesítést nem végezte el, azt az I.r. alperesi beavatkozó teljesítette, s annak költségét az I.r. alperes részére leszámlázta. A felperes e költséget felhívás ellenére nem fizette meg az I.r. alperesnek.
A felperes többször módosított keresetében kérte kötelezni az I.r. alperest 900.000.000 forint és kamatai megfizetésére. Arra hivatkozott, hogy a köztük létrejött adásvételi szerződés érvénytelen, a felperesi közművesítési kötelezettség lehetetlenült, és az I.r. alperes, valamint az I.r. alperesi beavatkozó között létrejött, a 35 ingatlanon kívüli ingatlanokra kötött adásvételi szerződés jóerkölcsbe ütközik.
A bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította.
A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben a jogerős ítélet jogszabálysértő jellegének alátámasztására szolgáló megsértett jogszabályhely konkrét megjelölése nélkül, általánosságban hivatkozott eljárási szabálysértésekre, a bizonyítékok nem megfelelő figyelembe vételére. Az ítélet jogszabálysértő jellegének alátámasztására konkrét jogszabálysértésként a Pp. 3. § (3) bekezdését, 61.§-át, 386/H-J §-ait, a Ptk 200. § (2) bekezdését, 312. § (1) bekezdését, 307. §-át jelölte meg.
A Kúria a Pp. 272. § (2) bekezdése alapján kizárólag azokat a felperesi hivatkozásokat bírálta el, amelyek a törvényi követelményeknek megfelelő formában, a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett kerültek előterjesztésre, vagy a jogszabályhely téves megjelölése mellett a jogszabálysértés tényére való tartalmi hivatkozás helyesen történt meg.
A Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet nem jogszabálysértő.
A Pp. 386/H. §-ának (2) bekezdése szerinti rész- vagy közbenső ítélet hozatalára irányuló indítvány elutasításáról fellebbezhető végzéssel döntés nem született, ezért e körben a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság részéről a jogszabálysértést meg is állapította. Megalapozottan jutott ugyanakkor arra a következtetésre, hogy a rész- vagy közbenső ítélet hozatalának elutasítását tartalmazó fellebbezhető végzés hiánya az elsőfokú ítélet meghozatala után a fél eljárási jogainak csorbításaként nem értékelhető, nem tekinthető olyan lényeges eljárási szabálysértésnek, amely az ítélet hatályon kívül helyezését indokolná.
A felperes a Pp. 61. §-ának megsértésére perbeli jogutódlás, perbevonás hiányában tévesen hivatkozott. Ténylegesen a beavatkozó perbeli eljárását sérelmezte. Megállapítható, hogy a beavatkozásra jogszerűen került sor, így ezen okból a jogerős ítélet nem jogszabálysértő.
Megalapozatlanul hivatkozott a felperes a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a bíróság megsértette a tájékoztatási kötelezettségét, mivel a Pp. 386/J. §-a kimondja, hogy a kiemelt jelentőségű perekben a bíróság nem köteles a jogvita eldöntése érdekében a bizonyításra szoruló tényekről, a bizonyítási teherről, illetve a bizonyítás sikertelenségének következményeiről a feleket előzetesen tájékoztatni.
A Ptk. 312. § (1) bekezdését azért nem sérti a jogerős ítélet, mert a konkrét esetben nem lehetett megállapítani a felperes közművesítési kötelezettségének lehetetlenülését.
A Ptk. 307. §-ával összefüggő felperesi hivatkozás értelmezhetetlen volt, mert a bíróságok nem hivatkoztak a jogszabályhely szerint meghatározott határidőkre.
A Ptk. 200. § (2) bekezdésével összefüggésben sem állapítható meg a bíróságok által elkövetett jogszabálysértés. A környezetvédelmi hatástanulmány hiánya folytán nem lehet a felperes és az I.r. alperes közötti adásvételi szerződést semmisnek tekinteni, az legfeljebb más jogági jogkövetkezményt válthat ki.
Az I.r. alperes és az I.r. alperesi beavatkozó közötti adásvételi szerződés azért nem ütközik a jóerkölcsbe, mert nem okoz semmisséget, ha a szerződés tárgya egy másik polgári jogi jogviszony ismert eredménye alapján előálló későbbi állapotának megfelelően kerül figyelembevételre és körülírásra a szerződésben.
Budapest, 2014. március 11.
A Kúria sajtótitkársága