Az alperes a tulajdonát képező ingatlan fele részén több lakást, üzlethelyiséget magában foglaló épületet épített, másik fele részén garázsokat és parkolóhelyeket alakított ki. Az alperes az építési munkálatok befejezését megelőzően megkezdte a lakások, üzletek, garázsok tulajdonjogának, a parkolóhelyek használati jogának az értékesítését. Az I.r., II.r., III.r. felperesek 2003. május 12. napján létrejött adásvételi és haszonélvezeti jogot alapító szerződéssel vásárolták meg az alperestől az ingatlanon megvalósuló és társasházzá alakítani kívánt épületben az 52,48 m2 alapterületű lakást 442/10.000-ed eszmei hányaddal 11.133.100 forint vételár ellenében, amelyből a földterület vételára 1.312.000 forint. A IV.r. felperes 2002. december 09-én vásárolta meg az alperestől az 54,89 m2 nagyságú lakást, 122/10.000-ed eszmei hányaddal 11.809.700 forint vételár ellenében, melyből a földterület értéke 1.372.000 forint volt, valamint 2003. május 27-én parkolóhelyet vett 400.000 forint ellenében.
Az egyes lakások értékesítését követően az alperes az építési terveket módosította, és két lakás alapterületét a padlástér beépítésével bővítette, egyúttal csökkentette az osztatlan közös tulajdonba kerülő hányadot. Az épületet az alperes 2002. december 30-án alakította társasházzá, az alapító okirat tartalma szerint a teleknek az építmény által elfoglalt hányada, azaz 417/835 része került közös tulajdonba. Az ingatlan használatbavételét az építésügyi hatóság 2003. szeptember 08-án engedélyezte. 2003. október 15-én a társasház alapító okirat módosításra került, a módosítás nem érintette a társasházhoz tartozó és a társasházi tulajdonosok közös tulajdonába kerülő földterület mértékét. A bejegyzés iránti kérelmet a földhivatal elutasította, ezért az alperes 2003. november 19-én ismét módosította az alapító okiratot és a telekingatlanon a társasházi lakások mindenkori tulajdonosai számára csupán földhasználati jogot biztosított. A felperesek tulajdonjoga az egyes társasházi lakásokra és az osztatlan közös tulajdonba kerülő épületrészekre az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre került. Az alperes a társasházhoz tartozó földterület tulajdonjogának az átruházása érdekében külön szerződéseket kívánt kötni az egyes lakástulajdonosokkal, e szerződések aláírását a felperesek azonban megtagadták arra hivatkozással, hogy a szerződésben feltüntetett térmértéknél nagyobb részt vásároltak meg a földterületből.
A felperesek pert indítottak a társasházi okirat érvénytelenségének a megállapítása és új társasház alapító okirat létrehozása, alapító okirat bírósági ítélettel való pótlása iránt, arra hivatkoztak, hogy az egyes lakások értékesítését követően az alperes önállóan már nem határozhatott volna az épület társasház tulajdonná alakításáról. A Győri Ítélőtábla Pf.I.20.339/2005/5. számú részítéletével jogerőre emelt P.20.528/2004/26. számú részítéletével a Zala Megyei Bíróság e kereseti kérelmet elutasította.
Az I.r., II.r. és III.r felperesek keresetükben kérték továbbá az egész telekingatlan általuk meghatározott tulajdoni hányadának tulajdonukba adását, vagy az adásvételi szerződés megkötésekor a telekingatlan vételára fejében kifizetett összeg visszafizetését, arra hivatkozással, hogy a telekre csak földhasználati jogot szereztek tulajdonjog helyett. Arra az esetre, ha csak az épület alatti telekrész meghatározott hányada kerülne a nevükre, a vételár felének visszafizetését kérték. A padlástér feletti rendelkezési jog megvonása miatt 525.000 forintot követeltek az alperestől. A IV.r. felperes a földterület vételáraként 1.372.000 forintot, a garázshoz tartozó földterület vételáraként 350.000 forintot kért vissza az alperestől, míg a padlástér tekintetében 500.000 forint megfizetésére tartott igényt.
A Zala Megyei Bíróság 5.P.20.126/2007/11. számú ítéletében kötelezte az alperest az I.r., II.r.,III.r. felperesek, mint egyetemleges jogosultak részére 525.000 forint, IV.r. felperes részére 500.000 forint megfizetésére kártérítés címén, ezt meghaladóan a felperesek keresetét elutasította.
A Győri Ítélőtábla Pf.I.20.221/2008/7. számú részítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a felpereseknek az adásvételi szerződés alapján a földterület tulajdoni hányad teljesítésére vagylagosan a vételárként kifizetett összeg teljes visszafizetésére irányuló kereseti kérelme tekintetében helybenhagyta, ezt meghaladóan hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot ebben a keretben a per újabb tárgyalására, és újabb határozat hozatalára utasította.
A fellebbviteli tárgyaláson a felperesek pontosították a földrészlet felének visszafizetésére irányuló kereseti kérelmük indokát. Úgy nyilatkoztak, hogy ha a földterület vételárát nem a teljes területért kellett kifizetni, hanem annak egy részéért, akkor a kifizetett összeg a megszerzett területi arányhoz viszonyítva sok.
A megismételt eljárás eredményeként az első fokú bíróság 5.P.20.398/12011/20. számú ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg 15 nap alatt az I.r., II.r., III.r. felperesek, mint egyetemleges jogosultak részére 93.390 forintot, és annak 2003. június 01-től a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatát, míg IV.r. felperes részére 97.400 forintot, és annak 2003. június 01-től a kifizetésig a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatát, ezt meghaladóan a kereseti kérelmet elutasította. Kötelezte egyetemlegesen I.r., II.r., III.r. felpereseket, hogy fizessenek meg az állam javára, külön adóhatósági felhívásra 260.000 forint feljegyzett kereseti fellebbezési és felülvizsgálati illetéket és alperes részére 300.000 forint perköltséget. A IV.r. felperest 280.000 forint feljegyzett kereseti fellebbezési és felülvizsgálati illeték, alperes részére 320.000 forint perköltség megfizetésére.
A másodfokú bíróság ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgya tekintetében – fellebbezett részében – helybenhagyta, a kamatfizetésre vonatozó részében részben megváltoztatta, és az alperes kamatfizetési kötelezettségének mértékét 2003. június 01. napjától 2004. december 31. napjáig terjedő időre évi 11 %-ra felemelte, egyebekben változatlanul hagyta. Kötelezte a felpereseket a másodfokú eljárási illeték megfizetésére.
A jogerős ítélettel szemben a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, amelyben elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, keresetüknek megfelelő határozat hozatalát, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását, alperes perköltség megfizetésére kötelezését kérték.
A Kúria a nagy terjedelmű iratanyag áttanulmányozása, az eljárásban született jogerős részítéletek alapján megállapította, hogy a társasház alapítása, a társasházi tulajdoni hányadok ingatlan-nyilvántartási bejegyzése és a megvásárolt földrészlet mértéke tekintetében a Győri Ítélőtábla már jogerős részítéletet hozott, a jogerős részítéletben már elbírált jogot a felperesek újból vitássá nem tehetik (anyagi jogerő), ezért e kérdések újbóli vizsgálatára már a Pécsi Ítélőtáblának nem volt lehetősége, és az a felülvizsgálati kérelemben sem vitatható. Az alperes elévülési kifogására figyelemmel a felperesek a feltűnően nagy értékkülönbségre alapított kereseti kérelmüket a törvényben meghatározott egy éves határidőn túl terjesztették elő. A felperesek 2004. január 03-án beadott vagylagos kérelmük 1/A. pontjában pénzbeli térítés iránti igényüket előterjesztették, azonban a 23. sorszámú 2005. április 14-én kelt jegyzőkönyvben I.r. felperes úgy nyilatkozott, hogy az adásvételi szerződés érvénytelenségét nem kéri megállapítani, a 2007. június 28-án kelt 5.P.20.126/2007/7. sorszámú jegyzőkönyv szerint kártérítési és jogszavatossági igényt érvényesítettek. Arra vonatkozó tényelőadást, mely szerint az adásvételi szerződésben a telek vételáraként kifizetett összeget soknak tartják csak a 2009. június 11-én tartott másodfokú tárgyaláson terjesztettek elő (Pf.I.20.221/2008/7. sorszámú jegyzőkönyv), majd ezt követően 2009. szeptember 09-i beadványukban nyilatkoztak arról, hogy feltűnő aránytalanság címén megtámadják az adásvételi szerződést. A teljesítéstől számított egy éves határidőn belül a felperesek a szerződéses jognyilatkozatukat a másik félhez intézett írásbeli megtámadásával, és bírósági jogvédelem haladéktalan igénybevételével nem érvényesítették, a 2002. és 2003. évben kötött szerződésekhez képest 2009. szeptember 09-én terjesztettek elő igényt az egy éves elévülési határidőt követően. A fentiek alapján a felperesek feltűnő aránytalanság címén előterjesztett kereseti kérelme az alperesi elévülési kifogásra figyelemmel nem volt vizsgálható.
A jogerős ítélet perköltségre vonatkozó rendelkezése sem jogszabálysértő. A pertárgy értékét az eljárás megindításakor előterjesztett kereseti kérelem alapján 124.420.500 forintban helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság.
Mindezekre tekintettel a Kúria a jogszabályoknak megfelelő jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Budapest, 2013. november 26.
A Kúria Sajtótitkársága