A halászatról és a horgászatról szóló 1997. évi XLI. törvény (Hhtv.) 54. § (2) bekezdése szerint az államot megillető halászati jog átengedéséről szóló korábbi határozatok az állami tulajdonú vizeken legkésőbb 2001. január 01-én érvényüket vesztették. A Magyar Államot megillető önálló halászati jog hasznosítására a Tisza-tó területére közzétett pályázati felhívás alapján az I.r. alperes nem a kiírás időpontjában haszonbérlő a II.r. alperessel, hanem a felperessel kötött 15 évi időtartamra szóló haszonbérleti szerződést. A szerződésben a felperes vállalta, hogy a Hhtv. 14. § (3) bekezdésének megfelelően a korábbi haszonbérlő II.r. alperest kártalanítja. A felperes több alkalommal kezdeményezett egyeztetést, ezek azonban nem vezettek eredményre, mert a II.r. alperes – a felperes szerint eltúlzott mértékű - 385.389.953 forint kártalanítási összegtől nem volt hajlandó eltérni. A megkötött szerződés így nem lépett hatályba, a felperes nem tudott birtokba kerülni, míg a II.r. alperes továbbra is gyakorolta a haszonbérlőt megillető jogokat.
A felperes módosított keresetében kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy a II.r. alperes által előterjesztett 385.389.953 forint kártalanítási összeg a 681.247 forintot meghaladóan (irányfény ellenértéke) megalapozatlan, a II.r. alperesnek a Hhtv. alapján a Tisza-tó halászati jog megszűnésével kapcsolatban meg nem térült haltelepítési költség nem jár, az I.r. alperest a Tisza-tavi irányfény ellenértékének 681.247 forintnak megfelelő kártalanítási összeg megfizetése terheli a II.r. alperes felé.
A II.r. alperes módosított viszontkeresetében annak megállapítását kérte, hogy mindaddig a Tisza-tó birtokában marad, amíg a bíróság által megállapított kártalanítási összeget részére meg nem fizeti. Ezt az összeget 143.548.939 forintban állapította meg. A II.r alperes azonban a viszontkeresetétől elállt, mert álláspontja szerint mind a haszonbérleti szerződés, mind annak módosítása semmis, mivel a szerződés alanya nem a halászati jog jogosultja a Magyar Állam.
A bíróság jogerős ítéletében megállapította, hogy az I.r. alperest 681.247 forint kártalanítási összeg megfizetése terheli a II.r. felperes felé, mely a Tisza-tavi irányfény ellenértéke. Ezt meghaladóan a kártalanítási összeg nem állapítható meg, mert a II.r. alperesnek meg nem térült haltelepítési költsége nem mutatható ki. A II.r. alperes mindaddig jogosult a Tisza-tavi irányfényt birtokban tartani, amíg részére a 681.247 forint megfizetése meg nem történik.
A jogerős ítélet ellen a II.r. alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, a felperes keresetének elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti a Hhtv. 14. § (3) bekezdését, valamint a Pp. 206. § (1) bekezdését. Szerinte a bíróság az Alkotmánybíróság 460/E/2000. számú határozatát tévesen értelmezte a kártalanítási összeg számítási módja tekintetében, és a telepítési költségek meg nem térült részének meghatározását a halbiológiai ismereteket a pénzügyi módszerekkel ötvöző halászati szakvélemény alapján kellett volna meghatározni. Érvelése értelmében jogszabálysértő az első-, és másodfokú bíróságnak a „birtokban maradás kérdése” körében hozott döntése is, mely az Alkotmánybíróság határozata kötelező erejének téves értelmezésén alapult. Kérte az elsőfokú ítélet megváltoztatásával annak megállapítását, hogy a Tisza-tó birtoklására jogosult.
A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. A Kúria döntésének értelmében a II.r. alperes a viszontkeresetétől elállt, így jogszabálysértés nélkül jutott a másodfokú bíróság arra a következtetésre, hogy a II.r. alperes a másodfokú eljárás során már nem kérhette annak megállapítását, hogy a Tisza-tó egészének birtoklására jogosult, és a felülvizsgálati eljárás során sem terjeszthet elő ennek megállapítására irányuló kérelmet.
Megalapozottan állapította meg a bíróság, hogy a II.r. alperes mindaddig jogosult a Tisza-tavi irányfényt birtokban tartani, amíg részére 681.247 forint megfizetése nem történik. Ugyanakkor – erre irányuló határozott kereseti, illetve viszontkereseti kérelem hiányában – jogszabálysértés nélkül mellőzte a bíróság a döntést abban a kérdésben, hogy a birtoklás joga kiterjed-e a vízterület birtoklására, azaz a halászati jog korábbiaknak megfelelő gyakorlására.
A Kúria megállapította, hogy az Alkotmánybíróság döntésének megfelelően a Hhtv. 14. § (3) bekezdésének második mondata nem alkotmányellenes, és a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség sem állapítható meg, így ezen rendelkezések a felek jogvitájában alkalmazhatók. A konkrét jogvita elbírálása érdekében a jogszabály értelmezése a bíróság feladata, amelynek során figyelembe vehető az Alkotmánybíróság határozatának indokolásában kifejtett érvrendszer is. Miután a Hhtv. 31. § (4) bekezdése egyértelműen előírja, hogy a telepítési költségek megállapításához az Adattár adatait kell alapul venni, a bíróság jogszabálysértés nélkül vizsgálta az Adattár adatai alapján, hogy a II.r. alperes részére megállapítható-e a telepítési költségből meg nem térült rész. A bíróság jogszabálysértés nélkül fogadta el a könyvszakértő véleményét, mivel a Hhtv. 14. § (3) bekezdésében a jogalkotó a telepítési költségeket kiemelte abból a körből, amelyben a haszonélvező a „szerződés megszűnéskori tényleges értéke”-t követelheti és az igényt a „meg nem térült rész”-re korlátozta. Ennek megállapítására pedig a könyvszakértő véleménye alkalmas szemben a halászati szakértő véleményével, amely a „halbiológiai módszereket ötvözte a pénzügyi módszerekkel”.
A rendelkezésre álló bizonyítékok helytálló és okszerű mérlegelése eredményeként megalapozottan jutott a bíróság arra a következtetésre, hogy a II.r. alperes az őt terhelő bizonyítási kötelezettsége ellenére nem bizonyította, hogy 143.548.930 forint telepítésből meg nem térült rész illeti meg, ezért a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Budapest, 2013. január 17.
A Kúria Sajtótitkársága