A felek között fővállalkozási szerződés jött létre egy lakóház és egy melléképület kivitelezésére, a szerződést azonban a felek az építési munka teljes befejezését megelőzően megszüntették. Ezt követően a felperes a kivitelezés folytatása érdekében közvetlenül szerződést kötött az alperes korábbi alvállalkozóival, majd megbízta az alperest a kivitelezés irányításával, és megrendelte tőle az építkezéshez szükséges további építőanyag beszerzését is. A kivitelezés befejezését megelőzően azonban az alperes leállította az építkezést, és felmondta a felperessel kötött szerződését.
A felperes módosított keresetében 8.975.273 forint és járulékai megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Arra hivatkozott, hogy az általa átadott díjelőleg összege meghaladja az alperest az építési munka készültségi foka alapján megillető díj mértékét, így az alperes a túlfizetést köteles visszatéríteni. Emellett a közöttük létrejött második szerződés teljesítését a véleménye szerint az alperes jogos ok nélkül tagadta meg, az elvégzett építési munka minősége pedig nem megfelelő. Mindezekre tekintettel kártérítési igényt is érvényesített. Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. A kereseti követelés erejéig vállalkozói díjhátralék és kártérítés jogcímén beszámítási kifogással élt, és viszontkeresetet is előterjesztett, amelyben 100.000 forint megfizetésére, és a munkaterületen maradt építőanyag kiadására kérte a felperest kötelezni.
Az elsőfokú bíróság a szerződések tartalmának, a második szerződés megszűnése okainak, az elvégzett építési munka mennyiségének és minőségének, valamint a bekövetkezett kár mértékének tisztázása érdekében széleskörű, nagy terjedelmű bizonyítási eljárást folytatott le. Ennek eredményeként megállapította, hogy a felperes által átadott díjelőleg összege 1.089.641 forinttal meghaladja az alperest az építési munka készültségi foka alapján megillető díj mértékét. Megállapította továbbá, hogy az alperes megszegte a felek között létrejött szerződéseket, a felperesnek pedig emiatt 6.356.048 forint kára keletkezett. Az alperes beszámítási kifogását ugyanakkor 386.628 forint erejéig megalapozottnak ítélte, és alaposnak találta az alperes által a munkaterületen maradt építőanyag kiadása iránt előterjesztett igényt is. Mindezek figyelembevételével ítéletében az alperest 5.969.420 forint és járulékai megfizetésére, a felperest pedig az építőanyag kiadására kötelezte.
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A Kúria a felülvizsgálati eljárásban a rendkívül nagy terjedelmű bizonyítási anyag vizsgálata alapján arra a következtetésre jutott, hogy a bíróság a szerződések tartalmának tisztázása, a bizonyítási eljárás lefolytatása, a tényállás megállapítása és a bizonyítékok mérlegelése során nem sértette meg a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat. Mindezekre tekintettel a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Budapest, 2013. február 21.
A Kúria Sajtótitkársága