A dunaföldvári volt szovjet laktanya épületei 1998-tól önkormányzati tulajdonba kerültek. A Dunaföldvári Önkormányzat által létrehozott alperes a tulajdonába került épületek közül az egykori katonai szállókat alvállalkozó közreműködésével lakásokká alakította át. A generálkivitelező alperes – egyben mint az épületek tulajdonosa – végezte az átalakítással, felújítással valamint az értékesítéssel kapcsolatos tájékoztatást, ügyintézést. A lakásokat megvásárló felperesek – illetve jogelődeik – a beköltözést követően különböző hibákat észleltek.
Az 56 fő természetes személy felperes és a társasház a társasházi egészhez viszonyított tulajdonjoguk arányában, valamint a lakásonként megállapított értékcsökkenés és javítási költség szerint részletezve – a Legfelsőbb Bíróság korábbi hatályon kívül helyező végzése folytán indult új eljárásban – a Ptk. 310. §-a szerint kártérítés címén kérték az alperes marasztalását, aki ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.
A bíróság ítéletével az alperes hibás teljesítése folytán az alperest a felperes javára kártérítés fizetésére kötelezte. Megítélte az egyes lakásokban és a közös tulajdonban bekövetkezett értékcsökkenést, az egyes lakások és a közös tulajdonba tartozó részek szükséges javítási költségeit, és a szigetelés hibájából eredő károkat.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a felperesek keresetének elutasítását, másodlagosan az I.r.-LVI.r. felperesek javára megítélt összegnek a 10 %-ra való leszállítását, míg harmadlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését kérte. Arra hivatkozott, hogy a hibák jelentős része látható volt, azonban a felperesek jogfenntartó nyilatkozat nélkül elfogadták a teljesítését, és kifogásolta a hibás teljesítése megállapítását. Vitatta a marasztalását az összegszerűség tekintetében, és a kártérítési felelősség alóli kimentés körében arra hivatkozott, hogy az alvállalkozók kiválasztása tekintetében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható volt.
A felülvizsgálati eljárás eredményeként a Kúria megállapította, hogy a bíróság megalapozottan jutott arra a következtetésre, hogy az alperes hibás teljesítése folytán a felperesekkel szemben kártérítés fizetési kötelezettség terheli, mely alól nem tudta magát kimenteni, és nem bizonyított olyan körülményeket sem, amelyek kármegosztás alkalmazását indokolnák. A Kúria döntése szerint az LVII.r. felperes társasház javára jogszabálysértés nélkül kötelezte a bíróság az alperest kártérítés fizetésére, ugyanakkor az egyes természetes személy tulajdonosokat megillető kártérítés összege vonatkozásában részben megalapozatlan döntést hozott, mivel figyelmen kívül hagyta, hogy a felperesek a lakások birtokba vételekor felismerhető, ún. nyílt hibákra vonatkozóan nem tettek jogfenntartó nyilatkozatot. A Kúria ezért részítélettel a jogerős ítélet azon rendelkezését, amellyel a bíróság az alperest az LVII.r. felperes javára kártérítés fizetésére kötelezte hatályában fenntartotta, míg az egyes természetes személy felpereseket jogszerűen megillető kártérítés összegszerűségének tisztázása érdekében a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és ebben a körben a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Budapest, 2012. november 28.
A Kúria Sajtótitkársága