A jogerős ítélet – részben helyt adva a szerzői és szomszédos jogok közös kezelését végző felperes keresetének – az alperest 5.972.784 forint és kamatai megfizetésére, valamint 2007. április 16-ától a Magyarországra behozott üres memóriakártyák mennyiségéről és fajtájáról adat szolgáltatására kötelezte, ezt meghaladóan a - hordozható multimédia eszközbe integrált tárolóegységek (multifunkcionális mobiltelefonok) tekintetében az üres hordozó jogdíj megfizetésére és adat szolgáltatására irányuló – keresetet elutasította. A jogerős ítélet ellen a felperes és az alperes is felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. A Kúria ítéletével a jogerős ítéletet - a perköltség viselésére is kiterjedően – részben hatályon kívül helyezte, az első fokú ítéletet megváltoztatta és az alperes által fizetendő marasztalási összeget 8.717.784 forintra és járulékaira felemelte. Kötelezte továbbá az alperest arra is, hogy a 2007. április 16-át követően általa Magyarországra behozott hordozható multimédia eszközbe integrált tárolóegységek mennyiségéről, továbbá azok fajtájáról szolgáltasson adatot a felperesnek 30 napon belül a jogerős ítéletben meghatározott adatszolgáltatási kötelezettséggel együtt. Ezt meghaladóan a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta és az alperest a felperes részére 1.800.000 forint együttes első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárási költség megfizetésére kötelezte.
A Kúria osztotta a jogerős ítéletnek azt az álláspontját, hogy az alperes érvelésével szemben a perbeli technikai eszközök (memóriakártyák és integrált tárolókapacitással rendelkező mobiltelefon készülékek) az Szjt. 20. és 22. §-ainak hatálya alá esnek, mert azok alkalmazásához - az Európai Bíróság un. Padawan ügyben hozott döntésének értelmében is – elégséges a szóban forgó eszközök Szjt. 35. §-ának hatálya alá eső, magáncélú másolásra való alkalmassága is. A felperes által készített és a miniszter által jóváhagyott, a Magyar Közlönyben közzétett jogdíjközleménynek a díjmeghatározása, mint általános szerződési feltétel megtámadása a díjfizetésre kötelezett főszolgáltatása tekintetében a Ptk. 209. § (4) bekezdése alapján, és a díj meghatározása, miután a jogszabály előírásának megfelelően történik, a Ptk. 209. § (5) bekezdése alapján kizárt. Tekintettel arra, hogy a jogdíjfizetési kötelezettség nem a peres felek megállapodásán alapul, hanem azt jogszabály, az Szjt. 20. § (1) bekezdése – figyelemmel az Szjt. 35. § (1) bekezdésére - írja elő, konkrét, egyedi szerződéses jogviszony hiányában a szerződés Ptk. 200. § (2) bekezdése alapján jogszabályba ütközésére és a Ptk. 201. § (2) bekezdése alapján a feltűnő értékaránytalanságra, ezáltal a semmisségre nem lehet hivatkozni. Nem volt megállapítható az sem, hogy a perben a Tpvt. 88/A. §-a szerint közvetlenül alkalmazható EK-szerződés 82. cikke alapján a felperes gazdasági erőfölényével visszaélve határozta volna meg a fizetendő jogdíjakat. A Kúria az Európai Bíróság megkeresését előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése céljából nem tartotta indokoltnak, mert a Padawan-ügyben hozott döntésre is figyelemmel nem merült fel az un. INFOSOC Irányelv értelmezését és az Irányelv átültetett rendelkezéseit tartalmazó Szjt. alkalmazását illetően ésszerű kétely.
Budapest, 2013.május 28.
A Kúria Sajtótitkársága