A Kúria hatályában fenntartotta a másodfokú bíróságnak a felperes keresetét elutasító jogerős ítéletét.
A felperes bejegyzett élettársi kapcsolatban él. Az államigazgatási szerv (gyámhatóság) alperes 2021-ben meghosszabbította a felperes örökbefogadásra alkalmasságáról hozott határozatának hatályát. A felperes 2022. február elején (újabb) gyermek örökbefogadását kezdeményezte. Néhány nappal később az alperes részéről az alkalmassági határozatot visszavonták, majd erre alapozva az örökbefogadási eljárást megszüntették. A döntésekkel szemben a felperes közigazgatási pert kezdeményezett és a törvényszék 2022. április 20-án az alperes határozatait megsemmisítette és az alperest új eljárásra kötelezte. A megismételt eljárásokban a felperes örökbefogadására alkalmasságát megerősítették és 2022. november 3-án jogerőre emelkedett az örökbefogadást engedélyező határozat. A teljes folyamat ideje alatt az érintett gyermek minden korlátozás nélkül a felperes és családjának gondozásában volt és maradt.
A felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy az örökbefogadásra alkalmasságra vonatkozó határozat jogellenes visszavonásával, és annak következtében az (újabb) örökbefogadási eljárás indokolatlan elhúzódásával az alperes megsértette a családi élet zavartalanságához, a tisztességes hatósági eljáráshoz és az egyenlő bánásmód követelményének megtartásához fűződő személyiségi jogait. Álláspontja szerint a sérelmezett döntés valódi oka az ő védett tulajdonsága (szexuális irányultsága) volt. Kérte a jogsértés megállapítását, és az alperesnek elégtétel adására és 1 millió forint sérelemdíj megfizetésére kötelezését.
A Kúria a döntését azzal indokolta, hogy a családi élethez való jog az eljárás elhúzódása okán nem sérült, mert a gyermekkel való közvetlen, bensőséges kapcsolat mindvégig fennállt, abba az alperes nem avatkozott be. Bármely többfokú eljárás szükségszerűen hordoz a döntés lehetséges tartalma tekintetében bizonytalanságot (a rá nézve pozitív döntéshez senkinek sincs alanyi joga), az eljárás elhúzódása önmagában pedig még nem sért személyiségi jogot. Az egyenlő bánásmód követelményének sérelme megállapításához valószínűsíteni szükséges, hogy a védett tulajdonság és a bekövetkezett hátrány között valamilyen összefüggés lehet. Az a körülmény azonban, hogy a bíróság a közigazgatási perben meghozott határozatában hivatkozott az Ákr. 2. § (2) bekezdés sérelmére, önmagában diszkrimináció megállapíthatóságát a polgári perben nem eredményezheti. A közigazgatási perben megállapított hátrányok a visszavonó határozat és a megszüntető végzés megsemmisítésével és az új eljárásra kötelezéssel orvoslást nyertek.
Budapest, 2025. február 19.