A felperes keresetében a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény (Smtv.) alapján kérte az alperes sajtó-helyreigazításra kötelezését az általa szerkesztett lapban megjelent valótlan tény híresztelése miatt.
A másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú bíróság keresetet elutasító döntését arra tekintettel, hogy a közlés közéleti vitában kifejtett véleménynyilvánítás, amelyet a közszereplő felperesnek tűrnie kell.
A Kúria hatályon kívül helyezte a másodfokú ítéletet, és az elsőfokú ítélet megváltoztatásával helyreigazításra kötelezte az alperest.
Megállapította, hogy az alperes által szerkesztett lapban egy másik cikk tartalmát szerkesztett módon vették át, az írás címében – az eredeti közléstől eltérően - külön is hangsúlyozva a sérelmezett közlést. A véleménynyilvánítás és a tényállítás közötti elhatárolásnál a konkrétság követelményét alapul véve megállapítható volt, hogy az alperes tényt közölt, amelynek valóságtartalmát a perben nem bizonyította. Amint azt a Kúria számtalan precedens határozatában kimondta: bizonyítás hiányában a tényállítás valótlan, az Smtv. 12.§-a alapján pedig a valótlan tény híresztelése jogsértő, amelynek következménye a sajtó-helyreigazítási kötelezettség. A Kúria hangsúlyozza: hogy a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelménye a sajtóval szemben kötelezettséget jelent a másik fél megkeresésére, véleménye megjelenítésére, ami jelen ügyben nem történt meg.
A helyreigazítás elrendelése nem tekinthető aránytalan beavatkozásnak egy valótlanul híresztelt tény kiigazítása esetén.
A sajtószabadság, a véleménynyilvánítás szabadsága nem járhat mások személyiségi jogának sérelmével. A valótlan tényállítás jóhírnévsértő, aminek híresztelése közéleti vitában sem áll alkotmányos védelem alatt.
Budapest, 2024. október 16.