A peres felek házastársi életközössége 1996. május 13-án megszakadt és a felperes a két leánygyermekükkel elköltözött az alperes kizárólagos tulajdonaként nyilvántartott társasházi közös lakásból. 2000. április 10-én „házassági vagyonjogi szerződésnek” nevezett megállapodást kötöttek, amelyben közös szülői felügyeletben egyeztek meg, a gyermekeknek a felperesnél történő elhelyezése mellett és rendezték a házastársi közös vagyon megosztását: ennek keretében az alperes 1/2 tulajdoni hányadot biztosított a felperesnek a társasházi lakáson azzal, hogy a lakást majd közösen értékesítik és a vételárat felosztják, rendezték egy vidéki házas ingatlanuk jogi sorsát is oly módon, hogy azon gyermekeinek is tulajdoni hányadot biztosítottak, míg a felperes a saját hányadáról a gyermekek javára lemondott akként, hogy haszonélvezeti jogát a teljes ingatlanon fenntartotta. A szerződés kitért arra is, hogy a felek a jövőben önálló gazdasági tevékenységet folytatnak és a vagyonaikból szerzett ingatlanok a külön tulajdonukat képezik.
A társasház lakás értékesítésére nem került sor és a felperes eredménytelenül kísérelte meg a szerződésben rögzített tulajdoni hányada bejegyeztetését az ingatlan-nyilvántartásba, mert ahhoz az alperes nem járult hozzá, ezért keresetében házastársi vagyonközösség címén 1/2 tulajdoni hányadának a megállapítását kérte. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult, viszontkeresetében pedig a szerződés érvénytelenségének megállapítását kérte semmisségi okokra (cselekvőképtelen állapotban kötötte, a szerződés jóerkölcsbe ütközik, uzsorás jellegű), valamint megtámadási okokra (tévedés, megtévesztés, jogellenes fenyegetés) hivatkozással.
Az ügy különös bonyolultságát a szerteágazó tényállás mellett egyrészt a hivatkozott érvénytelenségi okok nagy száma és az ehhez kapcsolódó terjedelmes bizonyítási anyag adta, másrészt annak eldöntése, hogy a felek szerződése a vagyoni viszonyaikat a jövőre nézve rendező házassági vagyonjogi, vagy az azok felszámolására irányuló vagyonmegosztási megállapodás-e. Az utóbbi kérdésben az első- és a másodfokú bíróság eltérően döntött: a másodfok szerint – amelynek véleményét a Kúria osztotta – a kérdésben nem az a döntő, hogy a szerződést az életközösség alatt vagy annak megszűnését követően kötötték, hanem a tartalom: e szerint pedig a szerződés vegyes jellegű, mindkét fent nevesített megállapodás elemeit tartalmazza, sőt – a gyermekek sorsát illetően – túl is terjeszkedik azokon. Az érvénytelenségi okokat illetően semmisség nem állapítható meg, mert az orvosszakértői bizonyítás az alperes cselekvőképtelenségét nem igazolta, jóerkölcsbe és uzsorára utaló körülmény nem merült fel, a felek kölcsönösen „engedtek egymásnak”. A megtámadás joga pedig – valamennyi hivatkozott jogcím tekintetében – megszűnt, mert az alperes a bontópert megindító keresetlevelében a szerződés alapján kérte a járulékos kérdések rendezését, ami a szerződés megerősítésének tekintendő.
Budapest, 2013. november 6.
A Kúria Sajtótitkársága