A felperes és az alperes 1998 – 2005 között élettársak voltak, együttélésüket az alperes ingatlanán folytatták, amelyet az alperes az élettársi kapcsolat létrejötte előtt vásárolt meg. Életközösségük fennállása alatt az ingatlanon három ütemben végeztek értéknövelő beruházásokat, amelynek keretében jelentős hozzáépítésre, korszerűsítésre és felújításra került sor. A felperes a keresetében ráfordításai alapján 1/2 tulajdonszerzésének megállapítását kérte az alperes 1/1 tulajdonaként nyilvántartott ingatlanra. Az alperes a tulajdonszerzés mértékét vitatta, egyben a közös tulajdon megszüntetését kérte oly módon, hogy mint bentlakó a felperes tulajdoni illetőségének megváltására a bíróság őt jogosítsa fel. A felperes többlethasználati díj iránti igényt, az alperes a közüzemi díjak elszámolásával kapcsolatos követelést is érvényesített.
A per különös munkaigényessége abból eredt, hogy a felek között a beruházás forrásai mindhárom ütemben vitásak voltak, mindketten hivatkoztak különvagyoni ráfordításra, amelyek részben hozzátartozóik pénzbeli támogatásából, részben az ismerőseik, barátaik ingyenes munkavégzéséből adódtak. A különböző években végzett beruházások ún. bekerülési költségének és a forgalmi értékeknek a tisztázása több szakértő bevonását tette szükségessé, amelyeket a felek kölcsönösen vitattak. Nehézséget okozott a különböző fázisokban végzett munkákkal előállt vagyongyarapodás forgalmi értékekhez viszonyított arányosítása is. Mindezek, továbbá a többlethasználati díj jogalapja és mértéke, valamint az elszámolandó közüzemi költségek összege is vitásak voltak a felülvizsgálati eljárásban.
A Kúria a jogerős ítéletet, amely a felperes 33/100 tulajdonszerzését állapította meg és ezt a hányadot 5.260.000 forint megváltási ár fejében az alperes tulajdonába adta, a felek közötti teljes körű elszámolás eredményeként, hatályában fenntartotta. Részletesen kifejtette, hogy az élettársak az együttélés alatti egyenlő arányú közreműködésük mellett is szerezhetnek egy-egy vagyontárgyon – különvagyoni ráfordításaikra tekintettel – eltérő arányban tulajdonjogot. Kitért arra is, hogy bár az ingatlan alkalmassá tehető lenne a felperes által kért természetbeni megosztásra, annak műszaki és jogi feltételeit a felperes nem igazolta. Mindenre kiterjedően megindokolta, hogy a jogerős ítéletnek az alvagyoni ráfordítások arányára vonatkozó, a bizonyítékok körültekintő mérlegelésén alapuló megállapításai miért nem tekinthetők jogszabálysértőnek.
Budapest, 2014. május 29.
A Kúria Sajtótitkársága