A felperes – az alperes volt házastársának törvényes örököse – az alperes és az örökhagyó jogerős bírói ítélettel megszüntetett vagyonközösségének részét képező ingatlannak az örökhagyó tulajdonába került tulajdoni hányadára tulajdonjoga bejegyzésének tűrésére kérte kötelezni az alperest.
Az alperes azzal védekezett, hogy a vagyonközösségi igény csak személyesen érvényesíthető, az örökhagyó pedig a vagyonközösséget megszüntető ítéleten alapuló tulajdonjog bejegyzési kérelme elutasítását követően haláláig nem járt el a bejegyzés érdekében. Utalt arra is: a jelen és a vagyonközösségi per tárgyát képező ingatlanok azonossága sem állapítható meg.
A jogerős ítélet azzal az indokolással adott helyt a keresetnek, hogy a beszerzett földhivatali iratok alapján az ingatlan azonossága megállapítható, az örökhagyó a vagyonközösséget jogerősen megszüntető ítélet alapján a tulajdonjogot megszerezte, halála után azt a felperes megörökölte, tulajdoni igénye megalapozott.
A felülvizsgálattal élő alperes változatlanul az ingatlan azonosságát vitatta, és a vagyonközösségi igény személyhez kötöttségére hivatkozott, álláspontja szerint a házastárs igényérvényesítésének hiányában a törvényes örökös nem szerezte meg a tulajdonjogot. Utalt arra: az örökhagyó nem a jogerős ítélettel, hanem az ingatlannyilvántartási bejegyzéssel szerezte volna meg a tulajdonjogot.
A Kúria a Pfv.I.20.631/2013 számú határozatában a jogerős ítéletet – részben eltérő indokok alapján - hatályában fenntartotta. Rámutatott: a házastársi vagyonközösségi igény valóban nem örökölhető személyes jog, a házastársak életében megszüntetett vagyonközösségen alapuló ingatlannyilvántartási bejegyzési igény azonban örökölhető kötelmi jog, amelyet a jogutód az elévülési időn belül érvényesíthet.
Budapest, 2014. március 4.
A Kúria Sajtótitkársága