Ha a munkáltató egyoldalú kinevezés-módosítása miatt a kormánytisztviselő a felmentését kéri, nemcsak a felmentéssel közvetlenül összefüggő, hanem a felmentéshez kapcsolható valamennyi járandóságot a kinevezés-módosítást megelőző illetménnyel kell elszámolni [2010. évi CXXII. törvény 19/D. § (2) bekezdés, 2011. évi CXCIX. törvény 48. § (8) bekezdés].
A felperes 2015. február 9-éig igazgatóhelyettesi beosztásban állt a Nemzeti Adó-és Vámhivatal alkalmazásában. A munkáltató e napon kelt parancsával indokolás nélkül mentesítette a felperest a munkaköri feladatai ellátása alól, kinevezte a NAV Igazgatóságának állományába pénzügyi nyomozó I. számú munkakörbe és rendelkezett a felperes új munkaköre, besorolása és illetménye megállapításáról.
A felperes 2015. február 16-án felmentését kérte figyelemmel arra, hogy az új munkakört nem kívánta elfogadni. Előadta, hogy állandó lakhelye, illetve a parancsban meghatározott munkavégzés helye közötti távolság olyan nagy, melyet a megállapított illetményéből nem tud finanszírozni és a munkába járással töltött idő aránytalan megterhelést jelentene számára.
A munkáltató 2016. január 19-étől 2016. február 18-áig kiadta a felperes szabadságát, majd felmentési idejét töltötte és jogviszonya 2016. április 17-én szűnt meg. A munkáltató az új besorolása alapján fizette meg a felperes számára 8 nap szabadsága megváltását, továbbá jubileumi jutalmát. A felmentési időre járó távolléti díja és végkielégítése összegét az eredeti munkakörében megállapított illetménye alapján számfejtette a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXL törvény (NAV tv.) 19/D. § (2) bekezdése alapján.
A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 2015. február 9-étől a számára megfizetett táppénz és távolléti díj közötti különbözet címén, a számára kiadott szabadság időtartamára távolléti díj különbözet címén, valamint szabadságmegváltás-különbözet és jubileumi jutalom-különbözet címén mindösszesen 3.468.150 forint megfizetésére. Álláspontja szerint az általa megjelölt juttatásokat az eredeti igazgatóhelyettesi beosztása alapján megállapított illetmény alapulvételével kellett volna megfizetni. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a jogszabály rendelkezése alapján csupán a végkielégítés és a felmentési időre járó juttatás vonatkozásában kellett a korábbi, azaz a vezetői illetményt alapul venni, az egyéb juttatások vonatkozásában már az új besorolás szerinti illetmény az irányadó.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetének helyt adott és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek mindösszesen 3.468.150 forintot és késedelmi kamatait. Ítélete indokolásában kifejtette, hogy a NAV törvény 19/D. § (1) bekezdése lehetőséget biztosít a munkáltató számára arra, hogy a vezetőt indokolás és az érintett beleegyezése nélkül a kinevezés módosításával más vezetői munkakörbe, vagy végzettségének megfelelő egyéb munkakörbe helyezze, s amennyiben ezzel az érintett nem ért egyet, úgy a nyilatkozat időpontjától őt fel kell menteni. Ebben az esetben a kinevezés-módosítást megelőzően betöltött korábbi munkakörében megállapított illetményét kell alapul venni a felmentési időre járó illetmény, illetve a végkielégítés összegének, valamint az egyéb járandóságok összegének meghatározásakor.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
Határozata indokolásában a törvényszék kifejtette, hogy a NAV tv. 19/D. § (1) bekezdése felhatalmazta a munkáltatói jogkör gyakorlóját arra, hogy a vezetőt beleegyezése nélkül beosztotti munkakörbe helyezze, az erről szóló parancsnak pedig az a joghatása, hogy ettől kezdve a vezető már nem tölti be korábbi munkakörét és nem jogosult a korábbi illetményére sem függetlenül attól, hogy kéri-e a felmentését vagy sem. Ennek megfelelően a törvényszék álláspontja szerint jogszerűen járt el az alperes, amikor a felmentéshez kapcsolódó juttatások vonatkozásában a felperes kinevezés-módosítás előtti illetményét vette alapul, ellentétben a felmentéshez nem kapcsolódó betegszabadság és táppénz, valamint szabadság idejére járó távolléti díj különbözet, szabadságmegváltás-különbözet, valamint jubileumi jutalom különbözet számításánál az új – a beosztotti munkakörre vonatkozó – besorolás szerinti illetménnyel számolt.
A Kúria a felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem keretei között vizsgált jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a jogszabályoknak megfelelő elsőfokú ítéletet – módosított indokolással – helybenhagyta.
A munkáltatónak jogszabályon alapuló lehetősége van arra, hogy a kinevezést egyoldalúan módosítsa, a NAV törvény 19/D. § (2) bekezdése azonban lehetőséget biztosít az érintett számára arra, hogy a kinevezés-módosításáról szóló okirat közlésétől számított öt munkanapon belül felmentését kérje. A munkáltató köteles végrehajtani az érintett kérelmét és e nyilatkozattétel időpontjától kezdődően fel kell menteni őt. Ebben az esetben a NAV tv. 19/D. § (2) bekezdése előírása szerint úgy kell eljárnia a munkáltatónak, hogy a korábban betöltött munkakörben megállapított illetményt kell alapul vennie a felmentési időre járó illetmény, a végkielégítés, valamint az egyéb járandóságok összegének megállapításakor.
Ennek megfelelően ha az érintett a felmentését nem kéri, a kinevezést módosító parancs alapján a munkáltató elkészíti és megállapítja az új besorolását és illetményét, és munkavégzésére, valamint díjazására a továbbiakban ennek megfelelően kerül sor. Amennyiben a felmentését kéri, akkor a kinevezés-módosítást megelőző illetménye alapulvételével kell elszámolni a felmentési és ahhoz kapcsolódó járandóságokat illetően.
A perbeli esetben a felperes a felmentését kérte, így a NAV törvény 19/D. § (2) bekezdése alapján az eredeti (vezetői) munkakörben megállapított illetménye alapulvételével kellett számára megállapítani a felmentési időre járó illetményét, végkielégítését és valamennyi olyan juttatást, amely a jogviszonya megszűnéséig egyéb járandóságként megillette.
Mindezekre figyelemmel jogszerűen igényelte a felperes, hogy ne csak a felmentési időre járó illetményét és végkielégítését, hanem a perbeli, a felmentéssel összefüggő egyéb járandóságokat is a vezetői illetménnyel fizesse meg az alperes. Így jogsértés nélkül kötelezte a elsőfokú bíróság az igényelt különbözetek megfizetésére az alperest.
Budapest, 2018. 02. 26.
A Kúria Sajtótitkársága