Tájékoztató a Kúria M.II. tanácsa által tárgyaláson elbírált elvi jelentőségű Mfv.II.10.071/2015 számú ügyről – szolgálati időt elismerő támogatás visszafizetése tárgyában

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Dátum: 
2015. június 18.

A felperes a hivatásos szolgálati viszonyban álló alperes részére összesen 550.000 forint szolgálati időt elismerő támogatást fizetett ki. A támogatás megállapításakor az alperessel szemben büntetőeljárás volt folyamatban, amelynek eredményeképpen a bíróság büntetőjogi felelősségét állapította meg és büntetést szabott ki vele szemben. Az alperes szolgálati viszonyának megszűnését követően a támogatás összegét többszöri fizetési felszólítás ellenére sem fizette meg a felperesnek.

A felperes a módosított keresetében a Ptk. 361.§ (1) bekezdése és a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 12.§ (1) bekezdése alapján  450.000 forint és kamatainak megfizetésére kérte kötelezni az alperest .

Az alperes a kereset elutasítását kérte.

A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest 450.000 forint szolgálati időt elismerő támogatás és kamatai megfizetésére. Megállapította, hogy a folyamatban lévő büntetőeljárásra tekintettel az alperes már az engedélyezéskor sem volt jogosult a támogatásra.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, mellőzte a közjegyzői eljárás illeték viselésére vonatkozó rendelkezést, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az alperes az ellene folyamatban lévő büntetőeljárásra tekintettel nem volt jogosult a támogatásra, ezért az állományilletékes parancsnok azt megállapító parancsa jogszabályba ütközött, következésképp érvénytelen. A Hszt 9.§ (2) bekezdése szerint a semmisséget hivatalból kellett figyelembe venni.  A törvényszék megállapította, hogy a szolgálati időre járó támogatás nem minősül illetménynek.

Az alperes a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, másodlagosan a visszafizetendő összeg 278.599 forintra csökkentését kérte. Álláspontja szerint a támogatás illetménynek minősül, ezért arra a Hszt. 106. § (3) bekezdésében foglaltak az irányadók, mely szerint a jogalap nélkül kifizetett illetményt 60 napon belül lehet visszakövetelni. A foglalkoztatási jogviszony sajátosságaira tekintettel a jogalap nélkül kifizetett illetmény visszakövetelésének garanciális szabályai vannak a jogalap nélküli gazdagodás szabályrendszeréhez képest.
Kifejtette, hogy csak az általa felvett nettó összeg, azaz 278.599 forint követelhető vissza.

A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.

A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta és az alábbi elvi kérdésben döntött:

A szolgálati időre járó támogatás nem minősül illetménynek.
Az illetmény megélhetést szolgáló célja miatt a hivatásos állomány tagjának az ilyen tartozás visszafizetésére szigorú, garanciális szabály vonatkozik, amely korlátozottan, a téves kifizetéstől számított 60 napon belül teszi lehetővé a visszafizetésre vonatkozó felszólítást. E garanciális szabály kifejezetten az illetményre vonatkozik, így nincs lehetőség kiterjesztő értelmezésére.

Az illetmény fogalmába csak a Hszt. 99. § (2) bekezdésében felsoroltak tartoznak, míg az illetményen kívüli egyéb igény – így a Hszt. 114.§ (5) bekezdés felhatalmazása alapján rendeletben szabályozott szolgálati időt elismerő támogatás, amennyiben jogalap nélkül került kifizetésre - az általános szabályok szerint, vagyis a Hszt. 12. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra figyelemmel a három éves elévülési időn belül érvényesíthető.

Budapest, 2015. június 18.

A Kúria Sajtótitkársága