A hivatásos szolgálati viszonyban álló felperessel szemben a rendőrkapitányság vezetője fegyelmi eljárást indított, majd fegyelmi határozatával szolgálati viszony megszüntetése fenyítésben részesítette. A határozat indokolása szerint a felperes szabadságának ideje alatt egy sörözőben tartózkodva a kialakult garázda helyzetre tekintettel rendőri segítséget kért a szolgálatot teljesítő Készenléti Rendőrség járőreitől. A parancsnoki kivizsgálás során a beszerzett adatok szerint megalapozott gyanú merült fel arra, hogy a felperes a jelzett napon, időben és helyen engedély nélküli munkavégzéssel járó egyéb jogviszonynak minősülő biztonsági szolgálati tevékenységet végzett úgynevezett „kidobó emberként”. A határozat indokolása szerint a fegyelmi eljárás során meghallgatott tanúk vallomásait a rendőri jelentés alátámasztotta, eszerint a felperes biztonsági őri feladatot látott el, amely a 64/2011.(XII.30.) BM rendelet 37. § (6) bekezdés g) pontja alapján a rendőri hivatásával összeférhetetlen. A határozat ellen előterjesztett felperesi panaszt a megyei rendőr-főkapitányság vezetője elutasította.
A felperes módosított keresetében a panaszát elutasító határozat, valamint a rendőrkapitányság határozatának hatályon kívül helyezését, szolgálati viszonyának helyreállítását és a jogkövetkezmények alkalmazását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. A lefolytatott bizonyítás eredményeként arra a megállapításra jutott, hogy a fegyelmi határozat megfelelően rögzítette a bizonyítási eszközöket, azok értékelése nem volt iratellenes. A Készenléti Rendőrség két tagjának vallomását perdöntőként értékelve úgy ítélte meg, hogy a felperes a rá vonatkozó jogi normákat megsértette, és az alkalmazott fenyítés pedig arányban állt az elkövetett kötelezettségszegés súlyával.
A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét annak helyes indokai alapján helybenhagyta.
A felperes felülvizsgálati kérelme alapján eljárt Kúria közbenső ítéletével a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a megyei rendőr-főkapitányság vezetőjének határozatát a városi rendőrkapitányság határozatára is kiterjedően hatályon kívül helyezte. Az elsőfokú bíróságot a jogkövetkezmények tárgyában új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A Kúria a felülvizsgálati eljárás során a bizonyítékokat egyenként és egymással összevetve is értékelve megállapította, hogy az első- és másodfokú bíróság a tényállást a nagyszámú bizonyíték kirívóan okszerűtlen értékelésével és mérlegelésével, lényeges körülmények értékelését mellőzve állapította meg, ezért megalapozatlanul következtetett arra, hogy a felperes a bizonyítottan tilalmazott tevékenységre irányuló jogviszonyt létesített. Az ezt alátámasztó bizonyítékok nem voltak elegendőek a cáfoló bizonyítékokkal szemben, és a bizonyítottság hiánya az alperes terhére esik.
Budapest, 2015. július 7.
A Kúria Sajtótitkársága