A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a köztisztviselői jogviszonyban álló felperes a munkaköri feladatába tartozó napi bankanyag utalás előtti ellenőrzése során úgy ítélte meg, hogy az anyag részét képező kötelezettségvállalások nem tartalmaznak ellenjegyzést. Az osztályvezető szakmai tájékoztatását követően, az átutalásra vonatkozó utasítást nem teljesítette, majd a két kifogásolt számlához tartozó megbízási szerződés utolsó oldalára saját véleményét rögzítette és az egyik utalványrendelet, valamint a szerződés hátsó üres oldalára saját feljegyzését rámásolta. Ezt követően a jegyzőhöz fordult, aki a személyes beszélgetés során felajánlotta munkakörének módosítását. A felperes az ajánlatot visszautasítva utalást tett arra, hogy a munkahelyén tapasztaltakat külső személyek számára hozzáférhetővé teszi. A felperes aggályait a polgármesternek is jelezte, majd a kifogásolt számlákat egy internetes újságnak és az önkormányzati képviselőknek is megküldte.
A felperes a keresetében egy évi átlagkeresetének megfelelő kártérítés és jutalom jogcímén további egy havi átlagkeresete megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Keresete indokolásában arra hivatkozott, hogy az alperes megsértette az egyenlő bánásmód követelményét, miután ő jelezte a feltárt szabálytalanságokat. Ezt követően retorzióként akadályozta meg a számítógépes rendszerbe történő belépését, évi rendes szabadságát akarata ellenére akarta kiadni, ügyiratait és szekrényét elzárta és a köztisztviselők napján jutalomban nem részesült. Mindezek következtében megalázó helyzetbe került, jó hírnevét megsértették, középsúlyos depressziója, két éves időtartamban pedig 9%-os egészségkárosodása alakult ki.
A megismételt eljárás követően az elsőfokú bíróság egy havi átlagkeresetnek megfelelő jutalom és 1.000.000.- forint kártérítés megfizetésére kötelezte az alperest. A nem vagyoni kártérítés körében értékelte, hogy a felperes az alperes magatartásával összefüggésben kialakult egészségkárosodása folytán, nyugdíjba vonulásának időpontjában keresőképtelen volt, ezért köztisztviselői életpályája dicstelenül ért véget. A jutalmazás körében megállapította, hogy a felperes a szabálytalanság jelzése körében a belső szabályzatnak megfelelően járt el, munkaköri kötelezettségének eleget tett, a munkáltató utasítását nem tagadta meg, ezért az alperes az egyenlő bánásmód elvének megsértésével zárta ki a többletjuttatásból.
Az alperes fellebbezése és a felperes csatlakozó fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, mellőzte az alperesnek az 1.000.000.- forint után járó kamatok megfizetésére kötelezését, továbbá megállapította, hogy a megítélt jutalom összege bruttóban értendő.
Az alperes felülvizsgálati kérelme alapján eljárt Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
A Kúria eljáró tanácsa az alábbi elvi kérdésekben döntött:
- Az egyenlő bánásmód követelményének megsértése a védendő tulajdonság megjelölése és valószínűsítése hiányában jogszerűen nem állapítható meg ( 2003. évi CXXV. törvény 19.§ (1) bekezdés);
- Nem minősülhet rendeltetésellenes joggyakorlásának a munkáltató eljárása, ha a meghozott intézkedései annak következménye, hogy a köztisztviselő a jogviszonyából eredő kötelezettségét vétkesen megszegte, a munkáltató utasítását nem teljesítette, együttműködési kötelezettségének nem tett eleget.
Budapest, 2014. november 24.
A Kúria Sajtótitkársága