Az alperes a projektmenedzser munkakörben alkalmazott felperes munkaviszonyát rendkívüli felmondással megszüntette. Az intézkedését avval indokolta, hogy a teljes munkaidőben alkalmazott felperes az ellenőrzés évében munkaidejéből csupán néhány órát töltött a munkahelyén, távollétét nem mentette ki és azt a munkaviszonyból eredő kötelezettségei sem indokolták.
A felperes a keresetében a rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását és a jogkövetkezmények alkalmazását kérte.
A munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasította.
A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és megállapította az alperes rendkívüli felmondásának jogellenességét, továbbá a felperes munkaviszonyának a közbenső ítélet keltének időpontjában történő megszűnését.
Az alperes felülvizsgálati kérelme alapján indult eljárásban a Kúria a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta.
A Kúria eljáró tanácsa az alábbi elvi kérdésben döntött:
Ha a munkáltató hosszabb ideig nem kifogásolja a munkavállaló kötelezettségszegő magatartását, utóbb azonban a munkaidő és a munkarend pontos betartására figyelmezteti, és a munkavállaló ezt követően sem tesz eleget a munkaviszonyból eredő ezen lényeges kötelezettségének, a munkaviszony rendkívüli felmondással történő megszüntetésére jogszerűen kerül sor.
[1992. évi XXII. törvény 103. § (1) bekezdés a) pont, 96. § (1) bekezdés]
Budapest, 2014. május 28.
A Kúria Sajtótitkársága