Mfv.I.10.068/2014
A felperesek gyermeke, néhai I. Z. a Magyar Honvédség Sz. D. Repülőbázison teljesített hivatásos állományú szolgálatot. Az általa vezetett L. Z. típusú géppel mint gépparancsnok 2008. június 20-án 10 óra 24 perckor szállt fel a bázisról. Megfigyelőként a gépen tartózkodott J. A. is. A repülőgép a kismagasságú repülés folytán a szabályoknak megfelelően radarirányítás nélkül, a légiforgalmi tájékoztatóhoz esetenkénti bejelentkezéssel repült, valamint a fordulópontokra való érkezéseket jelentette. F. helység elhagyása után jelentette, hogy eltér a „flight plan”-ben meghatározott repülési útvonaltól. A repülőgép 11 óra 20 órakor érkezett F. térségébe, ahol a felperesek gyermekének barátai és az I.r. felperes is jelen voltak, és néhai I.Z. 4 perc 40 másodpercen keresztül különféle műrepülési elemeket tartalmazó manővereket végzett. Ennek során a közönség előtti, föld közeli áthúzás nem sikerült és a jelenlévőktől 200-300 méter távolságra a szántóföldön a gép becsapódott, aminek következtében azonnal kigyulladt. A baleset miatt I. Z. és J. A. is a helyszínen életét vesztette.
Az alperes a balesetet szolgálati kötelmekkel összefüggőnek minősítette.
A felperesek a keresetükben nem vagyoni kártérítés címén fejenként 10.000.000 forint megfizetésére kérték kötelezni az alperest kamataival együtt. Emellett sírkőállítással kapcsolatos költség címén az alperes által már megfizetett 450.000 forinton felül további 550.000 forint megfizetésére tartottak igényt ugyancsak kamataival együtt.
Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy a „felperesek jogelődje” által 2008. június 20-án elszenvedett balesetért az alperest 50 %-os mértékű kártérítési felelősség terheli. Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok közül kiemelten fontosnak tartotta a Nemzeti Közlekedési Hatóság Légiközlekedési Igazgatósága által hozott határozatát, amelyben a hatóság rámutatott arra, hogy I. Z. főhadnagy légijármű-vezető felelős a légiközlekedési baleset bekövetkezésében, mivel eltért a részére repülési tervtáblán meghatározott repülési feladattól, és ezzel megszegte a 14/2000. (XI.14.) KöVIM rendelet 2. fejezet 2.17., 2.17.1., továbbá a 3. fejezet 3.4. pontban és a 26/2007. (III.1.) GKM-HM-KvVM. együttes rendelet 4. § (1) bekezdésében foglalt szabályokat.
A felek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A felperesek felülvizsgálati kérelme nem alapos.
A másodfokú bíróság ítéletének indokolása során helytállóan indult ki abból a tényből, hogy az alperes a balesetet maga is szolgálati jogviszonnyal összefüggőnek minősítette, így objektív kártérítési felelőssége a Hjt. 183. § (1) bekezdés szerint fennáll.
A felelősség mértékének tisztázása során az eljáró bíróságok helytállóan értékelték a Nemzeti Közlekedési Hatóság Légiközlekedési Igazgatósága által 2008. szeptember 11-én meghozott határozatot. Ez egyértelműen rögzítette, hogy a halálos kimenetelű repülőgép baleset bekövetkezésében közrejátszott az elhunyt I. Z. főhadnagy légijármű-vezető magatartása, aki engedély nélkül eltért, a repülési tervtáblán részére meghatározott repülési feladattól.
A másodfokú bíróság jogszabálysértés nélkül jutott arra a következtetésre, miszerint a nem megfelelő munkáltatói intézkedés tette lehetővé, hogy a pilóta a repülési feladatlap kitöltésekor a repülési tervtáblán szereplő VHSZU-95. szakutasítás 10. számú „gyakorló útvonal repülése” feladatban a VHSZU-95. számú szakutasítás 416-os gyakorlatként meghatározott, nem pontosan körülírt „légi felderítés” bejegyzést tegyen és hajtson végre.
A repülőgép vezetőjének magatartása csupán a kármegosztás megállapítására adott alapot. A bíróságok helyesen döntöttek a felelősség mértékéről, a kárviselés arányáról, és helytálló döntést hoztak az összegszerűséget illetően is.
Budapest, 2014. november 19.
A Kúria Sajtótitkársága