Mfv.I.10.095/2014
A felperes 2003. szeptember 1-jétől létesített pártfogó felügyelő munkakörben jogviszonyt az alperes jogelődjénél. Kormánytisztviselői jogviszonyát az alperes 2011. április 8-án kelt és e napon közölt intézkedéssel 2011. június 8-ével a Ktjv. 8. § (1) bekezdés b) pontja alapján indokolás nélküli felmentéssel megszüntette.
A felperes 2011. április 11-én tájékoztatta írásban a munkáltatót, hogy 2010. november 17. óta a P. R. Intézet embriótransfer programjában vesz részt, erre tekintettel nyilatkozott, hogy hozzájárul a felmentés visszavonásához. A munkáltatói jogkörgyakorló válasza szerint a felperes által feltárt tényeket nem tudja figyelembe venni.
A felperes a keresetében a felmentése jogellenességének megállapításával az eredeti munkakörében való továbbfoglalkoztatását, elmaradt illetménye megfizetését, az alperes perköltségben marasztalását kérte a jogviszonyára is irányadó 1992. évi XXII. törvény (régi Mt.) 90. § (1) bekezdés d) pontjában megjelölt felmentési tilalomra és az 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) 60. § (1) bekezdés a) pontjára tekintettel.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította, a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A felperes a felülvizsgálati kérelme nem alapos.
Az Alkotmánybíróság a 8/2011. (II.18.) AB határozatában – amelynek egyes részeit a felülvizsgálati kérelem tartalmazza – megállapította, hogy a Ktjv. 8. § (1) bekezdés b) pontja alkotmányellenes.
Az 1989. évi XXXII. törvény (régi Abtv.) 43. § (4) bekezdése alapján a sérelmezett rendelkezést a jövőre nézve 2011. május 31-ével semmisítette meg. Az Alkotmánybíróság a 34/2012. (VII.17.) AB határozatában kimondta, hogy 2011. május 31. előtt a megsemmisített jogszabályt alkalmazni kell. Erre tekintettel megalapozatlan a felülvizsgálati érvelés a 2011. évi CLI. törvény (új Abtv.) 25. §-ának, valamint az Alaptörvény felülvizsgálati kérelemben felhozott rendelkezéseinek a megsértéséről.
Nem jogszabálysértő az eljáró bíróságoknak a felmentési tilalommal kapcsolatos jogkövetkeztetése. A felperes a felmentésekor a kormánytisztviselői jogviszonyra is irányadó régi Mt. 90. § (1) bekezdés d) pontja alapján felmentési tilalom alatt állt függetlenül attól, hogy az alperes erről a tilalmat okozó tény (emberi reprodukciós eljárásban történő részvétel) ismerete hiányában nem tudhatott. Helytállóan értékelték ugyanakkor az eljáró bíróságok a felperes magatartását is, amikor megállapították, hogy az a jóhiszemű és tisztességes magatartás követelményének, illetve az együttműködési kötelezettségnek nem felelt meg. A felperes ugyanis legkésőbb a felmentés közlésekor tájékoztathatta volna a munkáltatót a tilalmat okozó körülményről. Nem fogadható el a védekezése, miszerint a felmentés közlésének körülményei ebben akadályozták. Saját nyilatkozata szerint is lehetősége volt gondolkodási időre, kimehetett az ügyvédjével konzultálni.
A felperest általában nem terhelte tájékoztatási kötelezettség arról, hogy emberi reprodukciós eljárásban vesz részt. A felmentés közlésekor azonban a jóhiszeműség és a tisztesség követelménye szerint elvárható volt, hogy a felmentési tilalmat jelentő körülményt közölje a munkáltatóval, mert felismerhette, hogy a munkáltató a jogi helyzetet illetően tévedésben van. Mivel ezzel a felperes az együttműködési kötelezettségét megszegte, alappal utóbb nem hivatkozhat a munkáltató szintén ezen kötelezettséget megszegő magatartására, miszerint a felmentési intézkedést nem vonta vissza.
A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Budapest, 2014. június 12.
A Kúria Sajtótitkársága