Az I. rendű felperes 2000. október 2-ától közalkalmazotti jogviszonyban állt a M.I.-nél alkalmazásban kőműves-karbantartó munkakörben. A feladata a H.O.M. és a hozzá tartozó kisebb múzeumok épületeiben felmerülő fizikai (kőműves, karbantartó, festő) munkálatok elvégzése volt. 2009. őszén előbb szabadságon, majd baleseti táppénzen volt. 2010. január 14-étől 2011. augusztus 27-éig többször műtötték, mindkét kezében, csuklójában arthrosist állapítottak meg. 2010. november 4-ei tájékoztatás szerint a D14 csontok, ízületek, izmok, inak túlzott, illetve egyoldalú igénybevétele által okozott foglalkozási megbetegedés diagnózissal nyilvántartásba vették. Az I. rendű felperes 2012-től rokkantsági nyugdíjban, és emellett baleseti járadékban részesül.
2011. március 31-én a E.Sz.-től a felperes értesítést kapott, miszerint munkáltatói jogutódlás folytán ő a munkáltatója. A M.I. 2012. december 31-éig önállóan működő költségvetési szerv volt. A törzsszámán 2013. január 1-jétől a H.O.M. működött tovább. A felperesek 2012. augusztus 2-án terjesztettek elő keresetet Sz.Gy.F. alperessel szemben. Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a keresetet az alperes aktív perbeli legitimációjának hiányában elutasította. A másodfokú bíróság kiemelte, hogy az I. rendű felperes jogviszonyában az E.Sz.-től való kiszervezést követően jogállásváltás történt. Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletében megállapította, hogy az alperes felelőssége 100 %, az I. és a II. rendű felperes által megjelölt káresemények – az I. rendű felperes foglalkozási megbetegedése és a II. rendű felperes egészségkárosodása – vonatkozásában. Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú közbenső ítéletet megváltoztatta, a felperesek keresetét elutasította.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozott. Az alperesnek a felülvizsgálati kérelem elutasítására előterjesztett felülvizsgálati ellenkérelme alaptalan. A Pp. 275. § (2) bekezdés alapján a Kúria a Pp. 272. § (2) bekezdés követelményeinek megfelelően előterjesztett felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül a jogerős ítéletet. A felperes felülvizsgálati kérelme a döntés érdemét tekintve anyagi jogszabálysértésként jelölte meg a régi Mt. 85/A. § (4) bekezdését, valamint az Mvt. 87. § 1/D. pontjában foglaltakat, kérve a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú közbenső ítélet helybenhagyását. Ebben körben azonban a felülvizsgálati kérelem megalapozatlan. A perben nem volt vitatott, hogy a felperes utoljára foglalkozási ártalomnak kitett tevékenységet a M.I.-nél végzett. Az itt fennálló közalkalmazotti jogviszonyában azonban 2010. április 1-jével jogutódlás következett be. Az Mt. 85/A. § (2) bekezdés a) pontja szerint a jogutódlás esetén az annak időpontjában fennálló munkaviszonyból származó jogok és kötelezettségek a jogutódlás időpontjában a jogelődről a jogutód munkáltatóra szállnak át. E megállapításnak nem mond ellent a felperes által perben hivatkozott BH2003.515. számú eseti döntésben kifejtett legfelsőbb bírósági érvelés, mert a jelen per tényállása a jogesetbelitől eltérő, az I. rendű felperes foglalkozási megbetegedésnek kitett munkakörben ugyanis csak a jogelődnél dolgozott, a közalkalmazotti jogviszonyában pedig jogutódlás következett be. Az Mt. 85/A. § (2) bekezdés a) pontja alapján jogutódlás esetén főszabályként a jogutód munkáltatónak kell helyt állnia a jogutódlás időpontjában fennálló kötelezettségekért. Kivételes szabályként rendelkezett az Mt. 85/A. § (4) bekezdése a jogelőd munkáltató jogutódlás időpontját követő helytállási kötelezettségéről, amikor az egyetemleges felelősség feltételeit szabályozta. A jogelőd és a jogutód munkáltatónak a jogutódlás időpontját megelőzően keletkezett kötelezettségekért fennálló munkavállalóval szembeni egyetemleges felelősségének feltétele, hogy az igényt a jogutódlás időpontját követő egy éven belül érvényesítsék. A megelőzően keletkezett kötelezettség a jogutódlással átszáll a jogutódra, és elévülési időn belüli igényérvényesítés esetén a jogutódnak kell felelnie, az igényérvényesítésre a jogutódlást követően előírt egy éves határidő a jogelőddel szembeni igényérvényesítésre vonatkozhat. Ugyanerre a következtetésre lehet jutni a jogszabályhely nyelvtani értelmezéséből is, mivel a „követő” szó alkalmazásával a jogalkotó egy megadott időpont utáni időállapotra utal, amely adott esetben a jogutódlást jelenti. A „belüli” szó alkalmazásával pedig azt juttatta kifejezésre, hogy egy bizonyos időtartam – azaz a jogutódlást követő egy év - alatt kell az igényt a jogelőd és a jogutód egyetemleges felelőssége érdekében érvényesíteni. Erre tekintettel alaptalan a felpereseknek „a végső határidőre” vonatkozó érvelése. Megalapozott a felperesek felülvizsgálati kérelme az első- és másodfokú perköltség vonatkozásában. A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletnek az első- és a másodfokú perköltség viseléséről hozott rendelkezését a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján hatályon kívül helyezte, és döntött ezen költségekről, míg a kártérítési igényt elutasító, valamint az illetékviselésről hozott rendelkezését hatályában fenntartotta a Pp. 275.§ (3) bekezdés alapján.
A döntés elvi tartalma: A Munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 85/A. § (2) bekezdés a) pontja alapján történő jogutódlás esetén főszabályként a jogutód munkáltatónak kell helyt állnia a jogutódlás időpontjában fennálló kötelezettségekért. Kivételes szabályként rendelkezik az Mt. 85/A. § (4) bekezdése a jogelőd munkáltató jogutódlás időpontját követő helytállási kötelezettségéről, amikor az egyetemleges felelősség feltételeit szabályozza. A jogelőd és a jogutód munkáltatónak a jogutódlás időpontját megelőzően keletkezett kötelezettségekért fennálló munkavállalóval szembeni egyetemleges felelősségének feltétele, hogy az igényt a jogutódlás időpontját követő egy éven belül érvényesítsék. A megelőzően keletkezett kötelezettség a jogutódlással átszáll a jogutódra, és elévülési időn belüli igényérvényesítés esetén a jogutódnak kell felelnie, ezért az igényérvényesítésre a jogutódlást követően előírt egy éves határidő a jogelőddel szembeni igényérvényesítésre vonatkozik.
Budapest, 2018. január 8.
A Kúria Sajtótitkársága