A felperes 1992. április 1-jén létesített határozatlan idejű munkaviszonyt az alperesnél vállalkozásfejlesztési szaktanácsadó munkakörben. A felperes 2006. és 2007. években gyermeke és saját betegsége miatt keresőképtelen volt. E távolléttel, illetve annak igazolásával összefüggésben a felek között e-mail váltások történtek 2006. december 20-ától 2007. május 2-áig bezárólag. A 2007. április 5-én kelt munkáltatói utasítás szerint a kézhezvételtől haladéktalanul, de legkésőbb 2007. április 16-án a felperesnek a munkáltató székhelyén meg kellett volna jelennie, illetve a távollétét három napon belül igazolnia 2006. december 27-étől 2007. február 18-áig tartóan, valamint 2007. április 2-ától kezdődően. A 2007. április 11-én kelt levelében a felperes jelezte, hogy táppénzes állományban van, és egyeztetésre időpontot jelölt meg, melyre nem került sor. A 2007. április 23-án kelt e-mailben az alperes felhívta a felperest, hogy három napon belül hitelt érdemlően a távollétét igazolja, és azt, hogy 2007. április 16-án keresőképtelen volt-e, valamint hogy a távolléte mennyi időtartamra várható. A felperes 2007. május 2-án tájékoztatta az alperest, hogy 2007. április 2-15-ig terjedően az orvosi igazolást megküldte. 2007. május 2-án az alperes a felperest arról tájékoztatta, hogy csak a 2007. április 16-áig terjedő távolléte igazolt, az ezt követő nem. A felperes jogviszonyát az alperes 2007. május 2-án kelt rendkívüli felmondással megszüntette. Az indokolás többek között tartalmazta, hogy a felperes 2007. május 2-áig terjedő távollétét nem igazolta, a munkát nem vette fel. Rögzítették továbbá, hogy a rendkívüli felmondás csak abban az esetben érvényes, ha 2007. április 16-án a felperes nem volt keresőképtelen, továbbá ezen időszaktól a munkáltató tájékoztatását, az együttműködés elmaradását méltányolható okkal nem menti ki. A felperes a keresetlevele mellékleteként csatolta a 2007. április 16-ától április 29-éig terjedő időtartamra a keresőképtelenségéről szóló orvosi igazolást. Az alperesnek ezt az igazolást 2007. május 16-án adta át. A felperes a keresetében a rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását, ennek jogkövetkezményei alkalmazását kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A felperes felülvizsgálati kérelme megalapozott. A felperes a felülvizsgálati kérelmében hivatkozott a rendkívüli felmondás érvénytelenségével összefüggő kereseti érvelésére úgy, hogy a fellebbezésében az ezzel kapcsolatos elsőfokú ítéleti megállapítást nem vitatta, továbbá a felülvizsgálati kérelme erre vonatkozóan a megsértett jogszabályhelyet nem jelölte meg. Mindezekre tekintettel a Kúriának az erre vonatkozó okfejtését nem volt módja vizsgálni. A felülvizsgálati kérelemben a felperes alappal hivatkozott a Pp. 206. § megsértésére, és ezzel összefüggésben az Mt. 96. § (1) bekezdés a) pontja és a (2) bekezdésében foglaltakkal összefüggően helytelen következtetés levonására. A rendkívüli felmondásban foglalt indokok közül felülvizsgálati kérelemmel támadottan a 2007. április 16. - 2007. május 2. közötti keresőképtelenségi időtartamra vonatkozó igazolás késedelmes megküldésével összefüggő együttműködési kötelezettségszegés képezte. Iratellenes a törvényszék megállapítása, miszerint a felperes megalapozott előadást nem tett e késedelme okára vonatkozóan. Az utolsó, a rendkívüli felmondást megelőzően a felperes által alperes részére megküldött igazolás 2007. április 2-ától 2007. április 15-éig terjedő időszakra vonatkozott, melyet a felperes 2007. április 13-án adott postára. A rendkívüli felmondással érintett 2007. április 16-ától 2007. április 29-éig terjedő időszakra szóló igazolással összefüggésben azonban elmulasztották értékelni a bíróságok a felperesnek a 21. sorszámú iratban tett előadását a munkanapok 2007. április végi, május eleji áthelyezésével összefüggésben, miszerint az alperes által megkívánt 2007. május 2-ai határidő előtt négy nap pihenő-, illetve munkaszüneti nap volt. Emiatt a postázás is akadályba ütközött. Ezen felperesi előadás megfelel a 2007. évi munkaszüneti napok körüli munkarendről szóló 4/2006. (IX.28.) SZMN rendelet előírásainak, miszerint 2007. április 30-a hétfő, pihenőnap.
Tekintettel arra, hogy a rendkívüli felmondás kiadásáig a munkáltató nem rendelkezett olyan orvosi igazolással, amely a felperest keresőképessé nyilvánította volna, továbbá a felperes a folyamatosan fenntartott e-mail levelezésben jelezte végig, hogy keresőképtelen állományban van, ezért indokolatlan volt a munkáltató azonnali hatályú jogviszony megszüntető intézkedése az igazolás késedelmes leadása miatt. A hosszabb ideje keresőképtelen állományban lévő munkavállaló esetében a munkáltatótól is fokozottabb együttműködés várható el a távollétek igazolásával összefüggésben. A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú ítéletet megváltoztatva közbenső ítéletével megállapította a munkáltató rendkívüli felmondása jogellenességét azzal, hogy az összegszerűségre vonatkozóan az eljárást folytatni kell.
Budapest, 2017. szeptember 18.
A Kúria Sajtótitkársága