A felperes 1989-től állt az alperes alkalmazásában, ezen időszak alatt több munkakört látott el. A felperes a K. Szakszervezete (KÉSZ) tagja volt, amely 2009. december 22-étől 23-áig sztrájkot szervezett. A sztrájkot utóbb a bíróságok jogerősen jogellenesnek minősítették. A postavezető 3 munkatárssal együtt a felperes jogviszonyát emiatt 2010. január 7-én megszüntette. Utóbb országos egyeztetés eredményeként a sztrájkszervezők munkaviszonyait az alperes országszerte helyreállította, így a felperes továbbfoglalkoztatását is biztosította. Az alperes nevében a postavezető 2015. április 30-án kelt felmondással 90 nap felmondási idő és a munkavégzés alóli teljes mentesítés, valamint végkielégítés fizetése mellett a felperes munkaviszonyát megszüntette. Ennek indokolása szerint az igazgatói utasítás és az engedélyezett létszám kötelező betartása érdekében a létszám-racionalizálási, létszámcsökkentési intézkedések végrehajtására került sor. A hatékony – gazdálkodási elvárásokat is figyelembe vevő – létszám-gazdálkodás megvalósítása érdekében az Ön munkakörébe tartozó feladatok átcsoportosításra kerülnek más, jelenleg alkalmazott munkavállalók feladatkörébe, mely alapján szervezeti egysége a feladatokat kevesebb létszámmal látja el. A felperes a keresetében a felmondás jogellenességének megállapítását és eredeti munkakörbe történő visszahelyezését kérte az alperes perköltség fizetésre kötelezése mellett. Az elsőfokú bíróság ítéletével a 2015. április 30-án kelt felmondást hatályon kívül helyezte, a felperes munkaviszonyát helyreállította, és az alperest kötelezte a felperes eredeti munkakörbe történő továbbfoglalkoztatására. Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a keresetet elutasította.
A felperes felülvizsgálati kérelme nem megalapozott. A felperes a felülvizsgálati kérelmében a munkaviszony megszüntetés jogellenességére hivatkozva több anyagi és eljárásjogi szabálysértést is megjelölt a jogszabályhely meghatározásával. A felülvizsgálati kérelemhez fűzött követelményeknek azonban nem felel meg, ha a fél a jogi érvelését nem a megsértett jogszabályhelyre vetítve adja elő, az általa sérelmezett, megsértett jogszabályhelyet egy helyen, egyszerre sorolja fel. Az eljáró bíróságok helyesen állapították meg, hogy az Ebktv. 19. § (1) bekezdés a), b) pontjában foglalt feltételeket – tehát hogy a felperest hátrány érte és ennek időpontjában rendelkezett a 8. § s) pontjában meghatározott tulajdonsággal, vagyis érdekképviselethez tartozott – a felperes valószínűsítette. Ezt követően az alperest terhelte annak bizonyítása, hogy a jogsérelmet szenvedett fél által valószínűsített körülmények nem álltak fenn, vagy az egyenlő bánásmód követelményét megtartotta, illetve az adott jogviszony tekintetében nem volt köteles azt megtartani. Ezen követelménynek az alperes eleget tett (Pp. 206. §). A tanúvallomások nem kérdőjelezhetőek meg azon felperes által állított okból, hogy jelenleg is az alperes munkavállalói. A következetes ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis nem támasztja alá önmagában az elfogultságot a munkaviszonyban állás, olyan többlettényállási elem pedig nem merült fel, amely a felperes állításának alátámasztására alkalmas lett volna. Jelen jogvita eldöntése során (felmondás jogellenessége) nem volt vizsgálandó más személy más ügyben elkövetett kötelezettségszegésének súlya, illetve a vele szemben alkalmazott jogkövetkezmény megfelelősége. Kizárólag a felperes magatartása volt értékelhető, és ezzel összefüggésben kellett vizsgálni a jogviszony megszüntetés jogszerűségét. A jogerős ítélet helyesen fejtette ki, hogy a bizonyított létszámcsökkentés, átszervezés célszerűsége nem volt vizsgálható, és a joggal való visszaélésre hivatkozás miatt kellett értékelni, hogy az alperes miért a felperes munkaviszonyát szüntette meg. A bizonyítási teher e körben a felperesre hárult. A felperes a rá háruló bizonyítási teher ellenére nem tudta igazolni a joggal való visszaélés tényét. A felülvizsgálati kérelem azon hivatkozása pedig, hogy „a létszám megemelése igen szoros időbeli összefüggésben áll az intézkedési terv jóváhagyásával, és a felperes felmondásával” nem felel meg a Pp. 272. § (2) bekezdésében foglalt elvárásoknak, a felperes nem jelölte meg, hogy az alperes konkrétan e körben milyen jogellenes magatartást tanúsított. A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Budapest, 2017. július 12.
A Kúria Sajtótitkársága