Az alperes a 2010. február 4-én kötött munkaszerződés alapján gépjárművezető munkakört töltött be az alperesnél. 2013. október 29-én munkavégzési kötelezettségének teljesítése során közlekedési balesetet okozott. A MBX-705 forgalmi rendszámú Renault Magnum típusú gépjármű vezetése közben hajnali 5 óra 27 perckor elaludt, amelynek következtében a németországi A9-es autópálya 157,4 km-es szelvényén az úttestet elhagyta, és a szalagkorlátot átszakítva az árokba sodródott. Az alperesnek volt váltótársa, a sofőrcserét követő másfél óra elteltével aludt el, kb. 120 km-t vezetett a balesetig. A felperes a gépjármű műszaki mentésével összefüggésben 6.482 eurót fizetett ki, valamint 500 eurót kauciót fizetett meg a német rendőrhatóság számára. A jármű javításával összefüggésben 891.947 forint költsége keletkezett. A peres felek közötti munkaviszony 2014. január 7-ével szűnt meg. A felperes a módosított keresetében kártérítésként 6.982 euró és járulékai, valamint 891.947 forint és járulékai megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Érvelése szerint az alperes súlyos gondatlansággal szegte meg a munkaköri feladataival összefüggő kötelezettségeit figyelemmel arra, hogy nem úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható a munkaszerződés teljesítése során. Vezetés közben elaludt megszegve a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 52. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt előírást, valamint a munkaköri leírásában foglaltakat. Elvárható lett volna ugyanis az alperestől, hogy amennyiben a munkaképes állapota hiányának jeleit (álmosságot) észleli, a munkavégzését felfüggessze. Az alperes a közelgő elalvást jelző tünetek észlelését követően továbbvezetett, amely súlyos vagyoni és személybeli károk bekövetkezésének lehetőségét hordozta magában, következésképp az alperes súlyos gondatlansággal járt el a munkavégzése során. A műszaki mentéssel, a jármű javításával, a kifizetett kaucióval összefüggésben felmerült költségeket kérte kárként megtéríteni. A Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 14.M.169/201566. számú ítéletével a felperes keresete szerint az Mt. 179. § (1) és (3) bekezdés alapján marasztalta az alperest. Kötelezte a felperes javára perköltség megfizetésére megállapítva, hogy az eljárási illetéket az állam viseli. Az alperes fellebbezése folytán eljárt Budapest Környéki Törvényszék 8.Mf.21.022/2015/5. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kötelezte a felperes javára perköltség megfizetésére. A felperes a Pp. 272. § (1) bekezdésben foglalt határidő alatt kiegészített felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását, vagy a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalát kérte. A Kúria – az Mt. 179. § (3) bekezdése, valamint az MK.25. felhívása mellett – rögzítette, hogy A súlyos gondatlanság megállapításánál azonban az eset összes körülményeit értékelni kell, és ebből a szempontból annak is jelentősége lehet, hogy a munkáltató mennyiben biztosította a munkavégzés feltételeit. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében alappal hivatkozott a Pp. 163. § (1) bekezdésének a bizonyítási eljárás lefolytatásának hiányára, ennek következtében a Pp. 206. § (1) bekezdésben foglalt tényállás tisztázási kötelezettségnek a megsértésére, ennek eredményeként a súlyos gondatlanság megállapításának megalapozatlanságára. Az alperes már az elsőfokú eljárásban is előadta, hogy az elalvásának előzetes tünetei nem voltak, tehát nem láthatta előre magatartása (elalvás) károkozó következményeit. Az elsőfokú bíróság azonban nem oktatta ki arról, hogy erre vonatkozóan bizonyítást ajánlhat fel, és nem tájékoztatta a felperest sem arról, hogy mik az Mt. 179. § (2) bekezdés alapján az őt terhelő bizonyítandó tények [Pp. 164. § (1) bekezdés]. Önmagában az elalvás, az ahhoz vezető folyamat feltárása nélkül az alperes perbeli előadására tekintettel nem eredményezheti a súlyosan gondatlan károkozó magatartásának a megállapítását. Erre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet az elsőfokú ítéletre is kiterjedően a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Elvi tartalom:
I. A munkavállaló kártérítési felelősségének megállapításához az is szükséges, hogy a bíróság a károkozó munkavállalót is tájékoztassa az általa hivatkozott, kimentésére okot adó körülmények bizonyításának kötelezettségéről (Pp. 3. §, Pp. 164. §, Mt. 179. §).
II. Önmagában az elalvás, az ahhoz vezető folyamat feltárása nélkül nem eredményezheti a súlyosan gondatlan károkozó magatartás megállapítását.
Budapest, 2017. június 21.
A Kúria Sajtótitkársága