A Magyar Köztársaság Kormánya és az alperes igazgatótanácsa az alperes jogállásáról megállapodást kötött, melynek kihirdetéséről a 2014. április 12-éig hatályban volt 90/1996. (VI.21.) Kormányrendelet (továbbiakban Kormányrendelet) szólt. Ennek 1. és 2. pontja rögzítette, hogy az alperes politikai szervezetektől független, nem-érdekképviseleti, nem-nyereségérdekelt nemzetközi környezetvédelmi szervezetként tevékenykedik. A munkaszerződés szerint a felek 2000. január 7-étől létesítettek munkaviszonyt vezető jogtanácsos munkakörre. A munkaszerződésben rögzítették, hogy a felperes ismeri az alperes Igazgatótanácsa és a Magyar Köztársaság Kormánya között létrejött megállapodást, annak tartalmát magára kötelezőnek ismeri el; valamint azt is, hogy a munkaszerződésben nem szabályozott kérdésekben a magyar jogot és a Munka törvénykönyvét tekinti az alperes irányadónak. Az alperes 2008. október 14-ei keltezéssel rendes felmondással megszüntette a felperes munkaviszonyát, melyet az alperes ügyvezető igazgatója írt alá. Tartalmazta a tájékoztatást, miszerint ha a felperes az intézkedést sérelmesnek tartja, azzal szemben 30 napon belül jogorvoslattal élhet a P. Megyei Munkaügyi Bíróságnál. A felperes 2008. november 11-én benyújtott keresetében a rendes felmondás jogellenességének megállapítását, korábbi munkakörében történő továbbfoglalkoztatását kérte. Hivatkozása szerint az alperes nem nemzetközi szervezet, ezért a magyar bíróság joghatósága alóli mentesség nem illeti meg. A rendes felmondásban szereplő kioktatást az alperes ügyvezetője tette, ezért az az esetlegesen mégis fennálló joghatóság alóli mentességről való lemondásnak minősül. Az alperes ellenkérelmében a Kormányrendelet 6. Cikk 1. pontjára hivatkozással előadta, hogy mentes a magyar joghatóság alól, és erről nem mondott le. Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletében megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a munkaviszonyt. Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság végzésével a per tárgyalását az igazságügyminiszternek a mentesség kérdésében az 1973. évi 7. tvr. (továbbiakban Tvr.) 5. § (1) bekezdés szerinti határozatáig felfüggesztette. A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium állásfoglalásában rögzítette, hogy a Kormányrendelet egyértelműen kimondja az alperes joghatóság alóli mentességét. Megkeresésre az alperes Igazgatótanácsa a jogvita választottbíróság előtt történő rendezését ajánlotta fel, ugyanakkor az állásfoglalás szerint a bíróság jogosult megítélni azt, hogy a rendes felmondásban foglalt tájékoztatás a bírósághoz fordulás lehetőségéről az ügy összes körülményeire figyelemmel miként értelmezendő, és az alperest megillető joghatóság alóli mentességről történő kifejezett lemondásra irányuló nyilatkozatnak minősül-e. A másodfokú bíróság ezt követően végzésével a pert megszüntette, egyben a munkaügyi bíróság közbenső ítéletét hatályon kívül helyezte. A felperes felülvizsgálati kérelmével indult eljárásban a Kúria végzésével az eljárást felfüggesztette és kezdeményezte az Alkotmánybíróság eljárását. Az Alkotmánybíróság 34/2014. (XII.18.) AB határozatában megállapította, hogy a Tvr. 5. § (1) bekezdés második mondatának „bíróságra vagy más” szövegrésze, valamint a (2) bekezdésének „bíróság vagy más” szövegrésze alaptörvényellenes, ezért azt megsemmisítette. Kimondta azt is, hogy e szövegrészek a Kúria előtt folyamatban lévő Mfv.I.10.022/2014. számú, valamint a jogerősen még le nem zárt ügyekben nem alkalmazhatók. Megállapította azt is, hogy a Korm. rendelet 6. Cikk 1. pont első mondata első fordulatában az alperes részére biztosított joghatóság alóli mentesség az Alaptörvény XXVIII. Cikk (1) bekezdésére tekintettel nem vezethet arra az eredményre, hogy az alkalmazott számára semmilyen lehetőség nincs vélt vagy valós munkajogi igényeinek érvényesítésére. A Kúria végzésével a másodfokú bíróság végzését a munkaügyi bíróság közbenső ítéletre is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Az elsőfokú bíróság végzésével a pert megszüntette. Álláspontja szerint a Kormányrendelet 6. Cikk 1. pontja kifejezetten és egyértelműen rögzítette, hogy az alperes mentes a joghatóság minden formája alól; ezt az értelmezést a KIM állásfoglalása is megerősítette. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
A felperes felülvizsgálati kérelme megalapozott. A Kúria Mfv.I.10.011/2015/4. számú végzésében a megismételt eljárásra azzal adott iránymutatást, hogy a Pp. 275. § (1) és (2) bekezdés alapján nem vizsgálhatta a felülvizsgálati kérelemmel nem élő alperes felülvizsgálati eljárásban 2015. január 28-án tett joghatóságra vonatkozó előadását. Ezért az eljáró bíróságok a Kúria iránymutatásának megfelelően az alkotmánybírósági határozatban foglaltak szerint jogszerűen vizsgálták a joghatóság alóli mentesség megállapíthatósága érdekében, hogy az alkalmazott felperes számára munkajogi igénye érvényesítésére van-e hatékony jogorvoslati eljárás. A Kormányrendelet 6. Cikk 1. pontja szerint az alperes kifejezett nyilatkozatával mondhat le a mentességéről. E rendelkezés szövegéből – mint ahogy arra az Alkotmánybíróság is rámutatott – következik, hogy a lemondásnak kifejezett nyilatkozatnak kell lennie, a bíróság csak ebben az esetben veheti figyelembe és folytathatja le az eljárását. A lemondásra vonatkozóan a Kormányrendelet konkrét előírást tartalmaz, ezért megalapozatlanul érvelt a felperes az ezzel ellentétes nemzetközi gyakorlattal. Az eljáró bíróságok helytállóan foglaltak állást arról, hogy a felmondásban foglalt – a munkáltatói intézkedéshez formailag az Mt. rendelkezései alapján kötődő – jogorvoslati tájékoztatás nem minősülhet ilyen kifejezett joghatóság alóli lemondásnak a felperes irányában.
A felperes felülvizsgálati kérelme alapos azonban, mert nem állapítható meg, hogy van az állami bíróságon kívül a felperes jogvitájának elintézésére alternatív hatékony jogorvoslat. Az Alkotmánybíróság ebben a körben adott iránymutatása szerint a nemzetközi szervezetnek nemzetközi jogi kötelezettsége biztosítani a munkavállalója számára a bíróhoz való jog elvének érvényesülését. Ezt bármely olyan formában megteheti, amely kielégíti a tisztességes eljárás követelményét. A felek sem a munkaszerződésben nem szabályozták a munkaügyi viták rendezését, sem erre vonatkozó mechanizmust az alperes nem épített ki. Választottbíróság eljárásának igénybevételére ajánlatot a perben először a felperes tett a megelőző eljárásban hozott jogerős végzés meghozatalát követően. A bírósági eljárásban utóbb már az alperes sem zárkózott el ezen vitarendezési módtól, ugyanakkor a felek nem tettek választottbíróság eljárására vonatkozóan közösen alávetési nyilatkozatot, ilyen megállapodás sem született közöttük. Az alperes a perben nem cáfolta a felperes azon előadását, hogy erre irányuló peren kívül történt felperesi megkeresésre az érdemben nem reagált. Az eljáró bíróságok következtetése ezért téves arról, hogy a felperesnek biztosított más, magyar bíróságon kívüli hatékony vitarendezési fórum. A választott bírósági eljárásnak történő alávetésre vonatkozó megállapodás hiányában az alperes a felperesnek eddig nem garantálta ugyanis jelen bírósági eljárás helyett a munkaügyi vitájának rendezésére vonatkozó más eljárást, a felperes pedig nem kényszerítheti ki semmilyen formában a választott bírósági eljárás tényleges igénybevételét az alperes részéről. A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős végzést a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján az elsőfokú végzésre is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A megismételt eljárásban a kereset érdemi tárgyalása alapján kell állást foglalni a felperes által sérelmezett munkáltatói felmondás jogszerűségéről és ezzel összefüggésben a felperes által érvényesített követelések megalapozottságáról.
Budapest, 2017. május 22.
A Kúria Sajtótitkársága