A felperesek aneszteziológus orvosként, műtős asszisztensként, aneszteziológus asszisztensként, szakképzett ápoló, illetve laboratóriumi asszisztensként dolgoztak a Sebészeti Klinikán. A felperesek a többször módosított keresetükben az alperest egészségkárosító kockázati pótlék megfizetésére kérték kötelezni 1999. augusztus 10-étől 2011. október 31-éig terjedő időszakban. Hivatkozásuk szerint a munkájukat legalább a munkaidő 50 %-ában jogszabályban meghatározott különböző (kémiai, biológiai, ergonómiai, pszichés) egészségkárosító kockázatok között végezték. Álláspontjuk szerint a kereseti kérelmük értékelésekor különös jelentősége van a perbeli időszakban az alperesnél hatályos kollektív szerződések ide vonatkozó rendelkezéseinek, a jogosultak személyére vonatkozóan a pótlék megállapítására jogosult munkáltatói jogkört gyakorló intézményvezetők nyilatkozatának, valamint a munkáltató által kiállított orvosi alkalmassági vizsgálatkérő lapok egészségkárosító kockázatokat megjelölő adatainak. Az elsőfokú bíróság részítéletével az alperest a CIII. rendű, CCCXIII. rendű, és a CCCXXXII. rendű felperesek kivételével a kereset szerint marasztalta az elsőfokú perköltség viselésére kötelezés mellett. E három felperes keresetének részben helyt adva az alperest a CIII. rendű felperes részére 1.724.300 forint, a CCCXIII. rendű felperes részére 1.313.557 forint és a CCCXXXII. rendű felperes részére 920.344 forint elmaradt kockázati pótlék megfizetésére kötelezte, a CIII. rendű és a CCCXIII. rendű felperes részére az alperest perköltségben marasztalta és megállapította, hogy a CCCXXXII. rendű felperes vonatkozásában a felek a saját költségeiket maguk viselik. Az alperes, valamint a CIII. és CCCXXXII. rendű felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság részítéletével az elsőfokú bíróság részítéletének nem fellebbezett részét nem érintve a megfellebbezett rendelkezéseit részben és akként változtatta meg, hogy a CIII. rendű felperes javára az alperes marasztalásának tőkeösszegét 2.321.416 forintra felemelte az elsőfokú perköltség összegével együtt. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az alperes felülvizsgálati kérelme nem megalapozott. A Kúria kizárólag a felülvizsgálati kérelemben megjelölt eljárásjogi jogszabálysértések, valamint az anyagi jogi jogszabálysértésként hivatkozott Kjt. 72. § (1) bekezdés a) és b) pontja alapján vizsgálhatta felül a jogerős ítéletet figyelembe véve az alperes jogszabálysértésre vonatkozóan előadott jogi érvelését. [1/2016. (II.15.) PK vélemény 4-6. pont]. Ebből következően a felülvizsgálati eljárásnak nem volt tárgya az alperes I. és II. Kollektív Szerződése vonatkozásában kifejtett ítéleti érvelés, továbbá a CLXII. rendű felperes vonatkozásában a pszichés kóroki tényezőkkel összefüggésben a felülvizsgálati kérelemben előadott jogi érvelést a Kúria sem értékelhette. Az alperes megalapozatlanul sérelmezte az „egyéniesítés” elmulasztását. Az eljáró bíróságok a Kjt. 72. § (1) bekezdésben foglalt feltételek meglétének vizsgálata során a fennálló kóroki tényezőkről és az expozíció idejéről a megállapításaikat az OMFI szakvéleményeit, továbbá a felperesek munkakörét, munkavégzési helyét, a különböző munkakörökben és munkavégzési helyeken töltött időtartamokat, a felek egyeztetett nyilatkozatait a kinevezési okiratokat és egyéb munkaügyi dokumentumokat, a munkaköri feladatokkal, a munkakörülményekkel kapcsolatos megállapításokat, a kockázatértékeléseket, a munkaköri leírásokat, a kompetencia-követelményeket, valamint a munkaidőtükör adatait értékelve tették meg. Az ítélkezési gyakorlat szerint az adott munkavégzési helyen az adott munkaköri feladatok ellátása során a kockázati tényezők átlagosan azonos terheléssel vannak jelen, ezért ezt figyelembe véve – és megfelelően megindokolva – jogszabálysértés nélkül vizsgálták a Kjt. 72. § (1) bekezdésben foglalt feltételek meglétét az egyes munkavégzési helyeken dolgozó azonos munkakörű felperesekre vonatkoztatva. Annak megállapítása, hogy egyes munkakörökben az egyes munkavégzési helyeken a felperesek milyen egészségkárosító kockázatnak vannak kitéve és a munkaidejük mennyi részében, szakértelmet igénylő kérdés. Ezért ezekben a kérdésekben az eljáró bíróságok jogszerűen vontak be szakértőt a bizonyítási eljárásba. A szakértők pedig a szakvéleményük elkészítése során ezért helyesen értékelték a rendelkezésre álló alperesi kockázatértékelések és a per adatait, a helyszíni szemlén tapasztaltakat.
A Pp. 164. § (1) bekezdés alapján a bizonyítási kötelezettség általában azt a felet terheli, akinek érdekében áll, hogy a bíróság valamely állítását valónak fogadja el. Jelen munkaügyi perben azonban helyesen vették figyelembe a bíróságok, hogy a munkavállalóknak nem volt módjuk az egyes perbeli időszakokban az igényüket megalapozó akkreditált laboratóriummal hitelesített méréseket végeztetni, ez a kockázatértékelés-készítési kötelezettsége [Mvt. 54. § (2) bekezdés] alapján az alperes feladata lett volna, hiszen erre volt szükség a munkavállalók egészségét és biztonságát veszélyeztető kockázatok feltárásához. A kockázatértékelés ugyanis ebből a szempontból értékeli az alkalmazott munkaeszközöket, anyagokat, a munkavállalókat érintő terheléseket, a munkahelyek kialakítását, és ennek során azonosítja a várható veszélyeket, a veszélyeztetettek körét felbecsülve a veszély jellegét, illetve a veszélyeztetettség mértékét. Ezen felmérés alapján határozhatja meg a munkáltató azokat a teendőket, amelyek az egészséges és biztonságos munkavégzés feltételeinek megteremtését elősegítik. Miután a munkajogi anyagi jogszabályok a Pp-től eltérően határozzák meg a bizonyítási érdek tartalmát, ezért a bizonyítékok, valamint a bizonyítási kötelezettség értékelése során erre is figyelemmel kell lenni.
Az alperes alappal hivatkozott arra, hogy a műtős szakasszisztenseknek a munkaidő 50 %-át meghaladóan biológiai kockázatban történő munkavégzésére vonatkozóan a bíróságok a szakértői megállapításokat tévesen értékelték. Azon szakértői előadásból ugyanis, hogy a műtős asszisztenseknél, szakasszisztenseknél a biológiai kóroki tényezők is egészségkárosító kockázatot jelenthetnek, mert az expozíció módjánál a baleseti mechanizmus az elsődleges, amely egyéni védőeszköz használatával sem védhető ki, nem következik, hogy ez az expozíció a munkaidő 50 %-át meghaladó időtartamban éri őket. Alaptalan azonban a műtős asszisztensek, szakasszisztensek esetében az ergonómiai kóroki tényezőkkel kapcsolatos felülvizsgálati érvelés. A törvényszék helytállóan emelte ki, hogy az OMFI szakvélemény 2. pontjában a jelen részítélettel érintett LXXI., CLXII., és CCCXLII. rendű felpereseket mint műtős szakasszisztenseket perbeli állásuk pontos feltüntetésével kifejezetten ergonómiai egészségkárosító kockázatban dolgozó személyként jelölte meg utalva a szakvélemény I. pontjában írtakra értékelve a munkaköri feladatok azonosságát.
A fentiek alapján a Kúria a jogerős részítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján hatályában fenntartotta.
Budapest, 2017. május 11.
A Kúria Sajtótitkársága