Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 1980. július 1-jétől állt határozatlan idejű munkaviszonyban az alperesnél, 2004. szeptember 17-e óta az I.Sz.K. Informatikai Infrastruktúra Iroda vezetője volt.
Az alperesnél a pénzügyi és a számviteli jogszabályok betartása tárgyában 2010-ben könyvvizsgálói jelentés készült, és több projekt zajlott ezzel összefüggésben. Az egyik projekt vezetője Cs.V. volt, az infrastruktúra munkacsoport vezetőjeként pedig B.Zs. alperesi munkavállaló szerepelt. A projekt részeként informatikai eszközök B-n történő költöztetését és üzembe helyezését kellett megvalósítani.
Egy beazonosíthatatlan személy „P.J.” néven levelet írt 2010. július 6-án közvetlenül I.M. informatikai főigazgatónak, amelyben a felperes vezetői tevékenységét, és B.Zs. munkáját, személyiségét kritizálta. 2010. augusztus 25-én „P.J.” V.Zs. irodavezetőnek írt levelet, amelyben egyebek mellett a felperes vezetői tevékenységét kifogásolta. Továbbra is hivatkozott arra, hogy B.Zs. nyaralni ment a céges gépjárművel úgy, hogy közben állt a munka autóhiány miatt Budapesten. Kitért arra is, hogy az előző évi beruházásból származó eszközök papír alapon üzembe vannak helyezve, a valóságban azonban 300.000.000 forint értékű szerver funkció nélkül áll az informatikán.
I.M. 2010. augusztus 25-én írásban utasította Varga Zsolt irodavezetőt a levélben foglaltak kivizsgálására, aki ezzel összefüggésben a felperes nyilatkozatát kérte. A felperes három alkalommal írt válaszlevelet. V.Zs. 2010. szeptember 9-én jelentést írt I.M-nek, amelyben egyebek mellett a felperes levelében foglaltak alapján mulasztást állapított meg az beszerzés dokumentációval és a B.Zs. részére történt gépkocsi engedélyezéssel összefüggésben. Ezt követően a munkáltatói jogkör gyakorlója 2010. szeptember 15-én rendkívüli felmondással szüntette meg a felperes munkaviszonyát.
A felperes a keresetében a munkáltatói rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását, és az ahhoz fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.
A következetes ítélkezési gyakorlat szerint a rendkívüli felmondás gyakorlásának szubjektív határideje akkor kezdődik, amikor a munkáltatói jogkör gyakorlója mindazoknak az ismereteknek teljes körűen a birtokába jut, amelyek alapján állást foglalhat a rendkívüli felmondási jog gyakorolhatóságáról, vagyis a kötelezettségszegés tényén túl annak mértékéről, és a vétkesség súlyára vonatkozó törvényi feltételek fennállásáról (MD.II.201., LB.Mfv.I.10.035/1998., BH.2076., Mfv.I.10.082/2014.).
A bíróságok helytállóan fejtették ki, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlója 2010. szeptember 9-én a V.Zs. irodavezetőtől kapott jelentésből szerzett részletes ismereteket a beszerzésről, a B.Zs. részére történő gépkocsi engedélyezéséről, valamint az ezekkel összefüggő szabálytalanságokról. A 2010. szeptember 9-ei időponthoz képest a tizenöt napos szubjektív határidő betartásra került, a rendkívüli felmondás elkésettsége nem volt megállapítható.
Arra a munkavállaló egyáltalán nem terjesztett elő védekezést, hogy mi indokolta az eszközök megérkezését követő használatbavétel elmaradását, vagyis a felperes miért nem intézkedett az informatikai eszközök átvizsgálásáról 2010. augusztus 13-áig.
Az eljáró bíróságok jogszabálysértés nélkül találták lényeges kötelezettségszegésnek a magáncélra biztosított autó használatával kapcsolatos szabálytalanságokat. Helytállóan tulajdonítottak annak kiemelt jelentőséget, hogy a felperes vezetőként Bene Zsolt részére úgy biztosított gépkocsihasználatot, hogy sem az autó mozgása, sem a munkavállaló 2010. augusztus 24-ei munkaidejének nyilvántartása nem volt szabályszerű.
Budapest, 2015. május 18.
A Kúria Sajtótitkársága