Az I. rendű felperes 2009. június 15-étől munkafelvevőként, a II. rendű felperes 2009. július 6-ától műszaki adminisztrátorként állt az alperes alkalmazásában. Az alperes ügyvezetője 2011. május 12-én úgy határozott, hogy 2011. május 1-jétől minden munkatárs a bejelentett bruttó bérének nettó részét kapja alapbérként, majd másnap, május 13-án az ügyeleti beosztás elnevezésű dokumentumban arra kötelezte a munkavállalókat, hogy a hétvégi vásárban bér nélküli munkafelajánlás keretében 3 óra tanácsadást nyújtsanak és szórólapozzanak az alperes érdekében. A felperesek közölték az ügyvezetővel, hogy ingyenesen nem kívánják a hétvége egy részét ezen tevékenységgel tölteni. Az alperes 2011. május 13-án kelt munkáltatói rendes felmondással a felperesek munkaviszonyát 2011. június 15. napjával megszüntette. Intézkedésének indokolása szerint az intézkedésre a 40 %-ra lecsökkent munkaellátottság miatt került sor. A felperesek felmondási idejének lejártát megelőzően az alperes 3 fő új munkavállalót vett fel, így 2011. június 1-jén gazdasági ügyintézőt, június 2-án autóértékesítőt, június 10-én pedig értékesítési adminisztrátort. A felperesek keresetükben a munkáltatói intézkedés jogellenességének megállapítását és az ahhoz fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérték. Az elsőfokú bíróság megismételt eljárásban hozott ítéletével megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperesek munkaviszonyát, ezért azok az ítélet jogerőre emelkedésének napján szűnnek meg. Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítélet fellebbezett részét azzal hagyta helyben, hogy az alperes által levonásmentesen fizetendő összeg mértékét módosította.
Az alperes felülvizsgálati kérelme nem megalapozott. A felülvizsgálati kérelem a munkaviszonyok megszüntetése jogellenessége vonatkozásában több anyagi jogi, és eljárásjogi jogszabálysértésre hivatkozott a jogszabályhely felsorolásával. A jogszabálysértéseket igazoló jogi álláspont részletes kifejtése azonban az egyes jogszabályhelyekre vonatkozóan elmaradt. E követelménynek nem felel meg, ha a fél a jogi érvelését nem a megsértett jogszabályhelyre vetítve adja elő, a jogi érvelés megtételekor a megsértett jogszabályhelyet nem jelöli meg, azokat egy helyen, egyszerre sorolja fel. Ezért a Kúria csak a fenti követelményeknek megfelelő jogszabálysértésre hivatkozásokat vehette figyelembe. Az alperes a Pp. 206. §-ára is csak az összefoglalóan megjelölt jogszabályok között hivatkozott, ami nem felelt meg a Pp. 272. § (2) bekezdésében, és az 1/2016. (II.15.) PK véleményben foglaltaknak, így a bíróságok által megállapított tényállás a jelen perben is irányadó volt, és a bizonyítékok esetleges téves értékelését nem lehetett vizsgálni. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében kizárólag az Mt. 4. §-ának (4) bekezdését jelölte meg konkrét indokokkal alátámasztva jogsértésként, így kizárólag az volt a jelen perben vizsgálandó – a rendelkezésre álló tényállás mellett –, hogy a munkáltató a jogviszony megszüntetésekor a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének megfelelően járt-e el. Az eljáró bíróságok helyesen állapították meg, hogy a felperesek a 2011. május 13-án kelt „ügyeleti beosztás” elnevezésű dokumentum szerinti, a hétvégi vásárban ingyenes szórólaposztást nem vállalták munkafelajánlás keretében, 3 órás tanácsadás nyújtásával. Ezt követően az alperes rövid időn belül felmondással élt. Ekkor már tisztában volt azzal, hogy újabb gépkocsik forgalmazására vonatkozó szerződéskötés várható, amely további feladatokat jelent.
Amennyiben a munkáltatónál új szerződések megkötésével olyan változások várhatóak, amelyek a tevékenység bővülését, ezáltal új munkavállalók foglalkoztatását teszik szükségessé, indokolatlan, és rendeltetésellenes volt a jogviszony megszüntetés azon személyek esetében, akik az előző napon utasításba adott hétvégi ingyenes munkavégzést nem vállalták el (Mt. 4. §). A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján.
Budapest, 2017. május 11.
A Kúria Sajtótitkársága