A felperes 1997. január 31-étől állt az I. rendű alperes alkalmazásában gazdasági igazgató munkakörben. Az I. rendű alperes 2000. szeptember 4-én kelt rendes felmondással a felperes munkaviszonyát megszüntette bizalomvesztésre hivatkozással. Az I. rendű alperes a 2000. szeptember 5-én kelt intézkedésével rendkívüli felmondást adott ki a munkáltató érdekeinek veszélyeztetése, vezetőhöz méltatlan magatartás miatt. Az I. rendű alperes 2003. január 1-jétől végelszámolás alatt állt. 2007. november 15-étől felszámolási eljárás van vele szemben folyamatban. Az I. és a II. rendű alperes között 2003. november 1-jétől kezdődő hatállyal a mozgó szolgálaton feladatot teljesítő munkavállalók továbbfoglalkoztatásáról megállapodás született, ennek VII. pontja szerint a mozgószolgálatnál tevékenykedő munkavállalókat a II. rendű alperes továbbfoglalkoztatja, munkaviszonyukban jogutódlás következik be. A perekre vonatkozó kimutatást a megállapodás 15/1. számú melléklete tartalmazta, köztük a felperes által kártérítés iránt az F. Munkaügyi Bíróságon indított pert.
A megállapodás 15. számú melléklete tartozásátvállalásról szólt a megállapodás VII. pontja és a Polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 332. §-a alapján. E szerint a II. rendű alperes 15/1. számú mellékletben felsorolt minden munkaügyi perben átvállalja az I. rendű alperesnek a perekből keletkező minden, így különösen fizetési kötelezettségét, amelyet úgy kíván teljesíteni, hogy kezdeményezi a perekbe való belépését. A perek felpereseivel szemben a tartozásátvállalás csak akkor hatályos, ha ahhoz hozzájárulnak. 2004. június 12-én egy újabb 17. számú melléklet született
Ebben rögzítették, hogy a II. rendű alperes mint átvállaló maximum 130.000.000 forint megfizetését vállalja át a végelszámolás sikeres befejezése érdekében, a megállapodás 15. számú mellékletében szereplő munkaügyi perek alapján keletkező pénzügyi kötelezettségből. A megállapodás aláírását megelőzően ezen 130.000.000 forint összegű tartozásátvállalás terhére a felperes részére 21.287.195 forintot már átutaltak.
Az ítéletek hatályon kívül helyezését követően továbbfolyó eljárásokban a felperes keresete elmaradt munkabér, rokkantsági nyugdíj, továbbá kártérítésként az elérhető átlagkereset és rokkantsági nyugdíj különbözetének megfizetésére irányult az alperesek egyetemleges marasztalásával. Az elsőfokú bíróság 51. sorszámú ítéletével a felperes keresetét az I. és a II. rendű alperessel szemben elutasította.
Az elsőfokú bíróság 6. sorszámú ítéletével a II. rendű alperessel szemben kártérítés különbözet megfizetésére irányuló keresetet elutasította. A másodfokú bíróság az ügyek egyesítését követően ítéletében az elsőfokú bíróság ítéleteit részben megváltoztatta. Az I. rendű alperest kötelezte a felperes javára elmaradt munkabér-különbözet címén 4.623.159 forint és ennek 2003. február 1-jétől esedékes késedelmi kamata megfizetésére. Ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság ítéleteit helybenhagyta.
A felperes a felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint megalapozott.
Az eljáró bíróságok a 2003. július 1-jétől 2005. december 31-éig hatályos Mt. 85/A. § (2) bekezdés rendelkezésének helytálló alkalmazásával állapították meg, hogy a felperesnek az I. rendű alperessel fennállt munkaviszonyában a munkáltató személyében jogutódlás nem következett be. Az alperesek között 2003. október 29-én kelt és módosított megállapodás helyes értelmezésével állapították meg, hogy az I. rendű alperes mozgószolgálati tevékenységének a II. rendű alperes személyszállítási üzletágába történő „visszaintegrálása” 2003. november 1-jével valósult meg. A megállapodás VII/1. pontja szerint e fordulónappal valósult meg a munkajogi jogutódlás. A felperessel azonban a 2000. szeptember 5-ei keltezéssel közölt rendkívüli felmondás jogellenességének jogerősen 2003. szeptember 5-én történő megállapítása folytán az I. rendű alperesnél fennállt munkaviszonya az I. rendű alperesnél a jogerőre emelkedés napján megszűnt az Mt. 100. § (5) bekezdése alapján. Az I. rendű alperesnél fennálló munkaviszony hiányában munkajogi jogutódlás nem következhetett be, ezért az Mt. 85/A. § (2) bekezdés alapján az I. rendű alperesnél fennállt munkaviszonyból származó 2002. július 30-ától 2003. szeptember 5. közötti időtartamra járó munkabér az II. rendű alperestől nem követelhető.
A másodfokú bíróság a tartozásátvállalás vonatkozásában helytelen jogkövetkeztetést vont le. A felperes nem vitatottan az alperesek között létrejött tartozásátvállaláshoz 2004. január 28-án járult hozzá szóban. A 2004. július 12-én alperesek által aláírt tartozásátvállalási és finanszírozási szerződés ezt követően született. Következésképp a Ptk. 232. § (2) bekezdés alapján a tartozásátvállalási megállapodás a felperessel mint jogosulttal szemben a hozzájárulása időpontjában fennálló tartalommal hatályosult, vagyis tartozást átvállalóként a II. rendű alperes az eredeti kötelezett I. rendű alperes helyébe 2004. január 28-án lépett, a tartozás pedig az I. rendű alperesről a II. rendű alperesre annyiban és olyan terjedelemben szállt át, amennyiben és amilyen terjedelemben az átvállalás időpontjában az fennállott (BDT 2006.1381.).
A tartozásátvállalás 2004. július 12-ei, 130.000.000 forint összeg erejéig történő korlátozásához a felperes nem járult hozzá, így az eredeti tartozás-átvállalásban foglalt feltétekkel következett be a felperesnek a hozzájárulásakor fennálló követelése erejéig a kötelezett személyében a változás. A felperes tehát a jelen perrel érintett 2002. július 30-ától 2003. szeptember 5-éig terjedő időszakra az elmaradt munkabért a vele szemben hatályos tartozásátvállalás folytán a II. rendű alperestől kérheti.
A felperes követelést először a II. rendű alperessel szemben 2009. szeptember 15-én érvényesített, amikor a végelszámolás már befejeződött, és 2007. november 15-étől az I. rendű alperes már felszámolás alatt állt. A tartozásátvállalás vonatkozásában azonban a 2004. július 12-ei tartozásátvállalás és finanszírozási szerződés (az eredeti megállapodás új, 17. számú melléklete) feltételei vele szemben nem hatályosultak, így a megállapodás preambulumában szereplő végelszámolással kapcsolatos megállapítások sem. Az eredeti (15. számú mellékletben foglalt) tartozásátvállalási megállapodás a munkaügyi perekből keletkező I. rendű alperessel szembeni minden fizetési kötelezettség átvállalásáról szólt.
A fentiek alapján a Kúria a jogerős ítéletnek azon rendelkezését, amellyel a felperesnek megítélt 4.123.159 forint és kamatai összeg megfizetésére az I. rendű alperest kötelezte – a perköltség- és illetékviselésre vonatkozó rendelkezésekre is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és e körben a másodfokú bíróságot a II. rendű alperessel szembeni új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította, míg e körben az I. rendű alperessel szemben hozott, keresetet elutasító rendelkezést helybenhagyta a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján.
Budapest, 2016. július 21.
A Kúria Sajtótitkársága