A felülvizsgálati eljárásban vizsgálandó tényállás szerint a felperes 2007. február 1-jétől állt az alperes alkalmazásában rendszerszervező munkakörben. A felperes 2009. október 1-jén kapcsolódott be az úgynevezett F. projektbe. Feladata volt a projekt 2009. november 30-áig történő teljesítése. A felperes utóbb arról tájékoztatta a felettesét, hogy a projekt első részét 2010. januárban fejezi be, amely határidőt ismét több alkalommal módosítottak. Mivel a munkát a felperes a jelzett határidőre nem tudta befejezni, az alperes 2010 márciusától egy másik munkavállalót is bevont a feladat elvégzésébe. Az alperes külön szabályzatban rendelkezett a túlmunka elrendelésének módjáról, amely szerint annak végzésére kizárólag a közvetlen felettes írásbeli engedélye alapján van lehetőség. A felperes 2009 október-november-december hónapban túlmunkát végzett, amelynek ellenértékét az alperes megfizette. Ezen túlórák elrendelése szóban történt, azonban az alperes 2010 januárjától elvárta az írásbeli kérelem előterjesztését, valamint a túlmunkavégzés írásbeli elrendelését. Miután a felperes nem tartotta be az utasítást, a munkáltató felhívta a figyelmét, hogy haladéktalanul eleget kell tennie az alperes belső szabályzatában foglalt előírásoknak. Az alperes 2010. június 24-én rendes felmondással szüntette meg a felperes munkaviszonyát. A felperes a keresetében a rendes felmondás jogellenességének megállapítását és annak jogkövetkezményei alkalmazását kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. A bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a felperes kifejezett munkáltatói tiltás ellenére végzett az engedélyezett és az alperes által ellentételezett túlórán felül rendkívüli munkát, amellyel az előírásokat megszegte. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság rész-közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta. Megállapította, hogy az alperes a 2010. június 24-én kelt rendes felmondásával jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, amely a rész-közbenső ítélet jogerőre emelkedése napján, 2015. november 24-én szűnik meg. A rendkívüli munkavégzés ellenértéke (túlmunkadíj), továbbá az egészség megromlására alapított nem vagyoni kártérítés, vagyoni kártérítés és táppénz-különbözet keresetek tekintetében az elsőfokú ítélet keresetet elutasító döntését helybenhagyta.
A felperes felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint megalapozott. A Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatta felül a Pp. 275. §-ának (2) bekezdése alapján. Ebből következően kizárólag a felperes által kért rendkívüli munkavégzés ellenértéke, valamint a másodfokú bíróság által megállapított első- és másodfokú eljárásra vonatkozó perköltség és illeték összege volt jelen eljárásban vizsgálat tárgyává tehető. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján megállapítást nyert, hogy az alperesnél külön szabályzat foglalkozott a túlmunka elrendelésének módjáról. Rögzítette, hogy arra kizárólag a közvetlen felettes írásbeli engedélye alapján van lehetőség. A felperes elismerte, hogy 2009 október és 2010 január között „előzetes írásbeli utasítás nélkül” túlórázott, ez azonban a munkáltatónál bizonyítottan megengedett volt, az alperes 2009 januárjáig a túlmunkát elfogadta, annak ellenértékét – írásbeli elrendelés hiányában is – megfizette. A perben tanúként meghallgatott S.N. tanú úgy vallott, hogy, (…) a perbeli időben, 2009. október és 2010. január között elég volt szóban megegyezni a túlmunkavégzésről, és utóbb az indokolt túlmunkavégzést mindig el is ismerték. (…) M.T. problémaként jelezte a felperes túlmunkavégzését, és tájékoztatott arról, hogy 2010 januártól már ő is megkövetelte az írásbeli kérelem előterjesztését, illetőleg az írásbeli jóváhagyást” A tanú elismerte, hogy ő közölte a felperessel, miszerint a 2010 januárra igényelt 144,5 órából mindössze 20 órát fogadnak el.
Jelen esetben az eljáró bíróságok a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nyilvánvalóan téves következtetésre jutottak. Az kétséget kizáróan megállapítható, hogy a felperes 2010 januárban is az alperes tudtával és annak érdekében munkát végzett, amelynek ellentételezésére jogosult (EBH2002.788.). Az pedig, hogy a munkáltató kifejezett tiltása ellenére tette mindezt, a perben nem volt bizonyított. Mivel a bíróságok elfoglalt jogi álláspontjuk miatt a felperes által teljesített további munkaórák számával és ennek összegszerűségével nem foglalkoztak, annak a megismételt eljárásban kell eleget tenniük.
Budapest, 2017. január 3.
Kúria Sajtótitkársága