A felperes ápolási asszisztens végzettséggel rendelkezik. 2005. szeptember 7-én az OOSZI 50 %-os munkaképesség-csökkenést állapított meg nála. Rögzítette, hogy az ápolónői munkakörrel kapcsolatos emelést, gerincet terhelő fizikai munkát nem tudja ellátni.
Az alperes időskorúak, fogyatékos személyek ápolásával, gondozásával foglalkozik N-ben. Az alperesi cég kiválasztotta P.I. 83 éves személyt, akit a felperesnek N-ben kellett ellátnia. Rögzítésre került, hogy a gondozás során szükséges a testápolás, felöltöztetés és levetkőztetés, háztartásbeli segítés, valamint toalettre kísérés. A felperes pár nap munkavégzés után már fájlalta a hátát, 2010. december 29-én az alperes által biztosított járművel a felperes hazatért Magyarországra, majd megállapodtak abban, hogy 2010. december 31-ével a közöttük fennálló munkaviszonyt közös megegyezéssel megszüntetik. A 2011 februárjában készült MR felvétel tanúsága szerint a felperes X. csigolyatest összeroppanását szenvedte el.
A felperes a keresetében kártérítést, nem vagyoni kártérítést, valamint havi járadékként 102.000 forintot kért 2011. január 1-jétől kezdődően. Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek kártérítés címén 300.000 forintot. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részét helybenhagyta.
A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.
A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint a felperes X. csigolyájának kompressziós törése munkaviszonyának fennállása alatt, 2010. december 20. és december 30. között következett be bizonyíthatóan, feltehetően P.I. mozgatása során, vagyis munkavégzés közben.
A felperesnek tisztában kellett lennie a korábbi orvosi vélemények alapján azzal, hogy ápolási munkakör betöltésére csak szigorú szabályok (emelés tilalma, gerincet nem terhelő fizikai munka) betartása mellett alkalmas. A másodfokú bíróság helyesen fejtette ki, hogy a felperes tudta – mind szakmai tapasztalata, gyakorlata, mind az orvosi vélemények alapján –, hogy a vállalt munkára csak korlátozottan alkalmas, annak ellátása számára az átlagosnál nagyobb kockázatot jelent.
A felperes állította, azonban nem tudta bizonyítani, miszerint a munkáltatóval közölte a gerincpanaszait, továbbá azt, hogy nem emelhet (Pp. 206. §). Az azonban ténykérdés, hogy a 2010 szeptemberében javasolt MR vizsgálatra, amely a gerince állapotát ellenőrizte volna, nem ment el, így nem is lehetett tisztában azzal, hogy az egészségügyi problémái mellett egyáltalán jelentkezhet-e ennek a munkakörnek a betöltésére.
A felperes még a felülvizsgálati kérelmében is azt állította, hogy a n-i munkavégzési helyszínen a megfelelő segédeszközök rendelkezésre álltak, házigondozó közreműködött az ápolt fürdetésében, vagyis a jelentősebb fizikai megterheléssel járó tevékenység ellátásában, és a gondozott ágyra, WC-re leültetése és onnan való felsegítése is számára gondot jelentett. Ebből pedig helyesen vonták le a bíróságok azt a következtetést, hogy nem a baleset miatt lehetetlenült el a felperes további ápolói tevékenysége.
A fentiek alapján az Mt. 174. §, 177. § és 183. §-a szerint a bíróságok helytállóan állapították meg a felperes részére – valamennyi körülmény gondos értékelése mellett – a 300.000 forint nem vagyoni kártérítés megalapozottságát, és utasították el járadék iránti igényét, mivel ennek folyósításának nem voltak meg a jogszabályi feltételei.
A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján.
Budapest, 2015. június 22.
A Kúria Sajtótitkársága