A felperesek bírói szolgálati jogviszonyban álltak, míg Magyarország Köztársasági Elnöke a felső korhatár elérésére tekintettel 2012. június 30-ával felmentette őket. Az I. rendű felperes 2012. június 1-jétől 2014. március 18-áig, a II. rendű felperes 2012. július 1-jétől 2013. április 30-áig igazságügyi alkalmazottként dolgozott. A felperesek 2013 áprilisában úgy nyilatkoztak, hogy bírói szolgálati jogviszonyuk helyreállítását nem kérik. Az alperes a felpereseknek 12 havi bírói illetményüknek megfelelő átalánykártérítést megfizetett. A felperesek keresetükben illetmény-különbözet és napidíj-különbözet megfizetése iránt nyújtottak be keresetet. Álláspontjuk szerint a bírói tisztségükből történő felmentésük olyan, a jogalkotás körében bekövetkezett alaptörvényellenes tényre vezethető vissza, amelynek következtében a keresetük szerinti vagyoni hátrány érte őket, ezért jogosultak a bírói illetmény és az igazságügyi alkalmazotti illetmény- különbözetből eredő káruk megfizetésére a Bjt. 137. § (1) bekezdése alapján. 2014. november 25-én a keresetüket felemelve kérték annak megállapítását, hogy a 2012. június 30-án kelt felmentésük jogellenes.
Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét elutasította. A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgya tekintetében helybenhagyta.
A felperesek a felülvizsgálati kérelme nem megalapozott.
Az eljáró bíróságok a jogszabályok helyes értelmezésével állapították meg – hogy függetlenül a felperesek által megjelölt jogszabályhelytől – a felperesek kárigényét elsődlegesen a Bjt. 232/J. § (6) bekezdés alapján kell elbírálni, mely szerint bírói szolgálati jogviszonyuk jogellenes megszüntetésével összefüggésben vagyoni kárigényt csak e jogszabályi rendelkezésben meghatározott 12 havi illetményüket meghaladóan érvényesíthetnek. A következetes ítélkezési gyakorlat szerint a keresethez kötöttség nem jelent egyúttal jogcímhez kötöttséget is. A bíróság feladata a kereseti kérelem alapjául szolgáló jogviszony elbírálása, a döntés nem akadályozhatja meg, hogy ha a felperes a követelésének jogcímét esetleg tévesen jelölte meg (BH 1997.530., EBH 2004.1143.).
Az alperes kárfelelőssége fennállása körében azonban a speciális Bjt. 232/J. § (6) bekezdés alapján szükséges a kár összegének a vizsgálata, mert a bírói tisztségébe visszahelyezését nem kérő bíró jogosult a 12 havi kárátalánynak megfelelő juttatásra, de további vagyoni kár iránti igényt bíróság előtt csak akkor érvényesíthet, ha a kárátalányt meghaladó kára keletkezett. A jogszabály abban a körben egyértelműen fogalmaz, hogy a 12 havi illetmény átalánykártérítés címén jár, amely a következetes ítélkezési gyakorlat szerint kompenzációs célt szolgál, vagyis szankció jellegű. Ebből következően csak az a jogi következtetés vonható le, hogy az átalánykártérítés magába foglalta az érintett bíró vagyoni és nem vagyoni kárát. A felperesek „ezt meghaladó vagyoni igényüket” érvényesíthették a jelen perben, ilyet azonban az eljárás során nem bizonyítottak [Pp. 164. § (1) bekezdés].
Budapest, 2016. szeptember 19.
A Kúria Sajtótitkársága