A felperes 1994. január 1-jétől létesített köztisztviselői jogviszonyt az alperes jogelődjénél. 2012. március 1-jétől a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (Kttv.) hatálya alá került. 2015. április 1-jétől az alperessel állt kormányzati szolgálati jogviszonyban. 2013. június 16-án a H. J. és I. Osztály osztályvezetői munkaköre mellett hatósági igazgatóhelyettesi kinevezést is kapott. 2015. szeptember 15-ével kinevezését közigazgatási tanácsadóra módosította az alperes, melyre tekintettel a felperes felmentését kérte. A környezetkárosodás megelőzésének és elhárításának rendjéről szóló 90/2007. (IV.26.) Korm. rendelet 15. § (3) bekezdése értelmében a környezetvédelmi hatóságnál és a vízügyi igazgatóságon állandó ügyeletet kell tartani, melyet a felügyelőségek, majd 2015. április 1-jétől a kormányhivatal látott el. Az ügyeleti rendszer négy szintű volt, amit minden esetben a beosztott védelemvezető irányított. Az utasítások szerint a „védelemvezetői feladatok ellátását vezető munkatársak részére pénzügyi ellentételezés nem folyósítható”. 2014. március 3-ától a hatályos Igazgatói utasításban készenléti rendszert is rögzítettek, amely egyszintű volt, és megnevezték azt a hét személyt – köztük a felperest –, akik készenléti vezetői feladatokat láttak el. A jogutódlást követően a felperesre is irányadó lett a 2015. április 1-jétől 2015. május 27-éig hatályban lévő, majd az ezt követően 2015. május 28-ától hatályos közszolgálati szabályzat. Mindkettő akként rendelkezett, hogy „A rendkívüli munkavégzésért járó szabadidő mértékét a Kttv. 98. § (1) – (6) bekezdése határozza meg”. A készenlét ideje alatt a felperesnek az elérhetőségét biztosítania kellett a szolgálati telefonon keresztül, és folyamatosan munkára képes állapotban kellett lennie. A felperes a keresetében 2012. október 19-étől 2015. október 5-éig ellátott készenléti feladatok ellentételezéseként a Kttv. 98. §-ra hivatkozással kérte a részére kiadni elmulasztott szabadidő megváltása címén az alperes 14.552.259 forint megfizetésére kötelezését a 2014. május 26-ától járó késedelmi kamattal növelt összegben. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A felperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével a jogszabályoknak megfelelő, keresetének helyt adó határozat meghozatalára irányult.
A felülvizsgálati kérelem megalapozott. A felülvizsgálati eljárásban olyan körülményre, amely nem volt a megelőző eljárás tárgya (amelyre vonatkozóan a fél az első- és a másodfokú eljárás során nem hivatkozott és bizonyítékait sem jelölte meg), nem lehet hivatkozni [BH2002.447., BH2002.83., Pp. 275. § (1) bekezdés]. Az alperes helyesen érvelt azzal, hogy a megelőző eljárásban a Kttv. 10. § (1) bekezdésének vizsgálatára – a felperesi hivatkozás hiányában – nem került sor, így ez a felülvizsgálati eljárásban sem vizsgálható. Az alperes helyesen hivatkozott arra is, hogy az eljáró bíróságoknak elsődlegesen abban a jogkérdésben kellett állást foglalniuk, hogy a felperest, mint vezetőt az általa teljesített készenlétért, annak ellentételezéseként szabadidő megilleti-e, illetve a jogviszonya megszűnésére tekintettel ennek megváltására jogosult-e. Ebben a körben az eljáró bíróságok az irányadó jogszabályi rendelkezéseket: a rendkívüli munkaidőre vonatkozó Kttv. 96. §-át, az ügyelet és készenlét jogintézményét szabályozó Kttv. 97. §-át, továbbá ezek ellenértékének szabályozásáról rendelkező Kttv. 98. §-át értelmezték, így azokról – a felülvizsgálattal érintett körben – a Kúriának is állást kellett foglalnia. A Kttv. 96. § (2) bekezdése rendkívüli munkaidőként a beosztástól eltérő és a munkaidőkereten felüli munkaidő megjelölésén túl az ügyelet (teljes) tartamát, továbbá a készenlét alatt elrendelt munkavégzés esetén a munkahelyre érkezéstől a munkavégzés befejezéséig terjedő időtartamot nevesíti. Ugyanakkor a 97. § (1) bekezdés rögzíti, hogy rendkívüli esetben a kormánytisztviselő a beosztás szerinti munkaidején felül is köteles meghatározott ideig és helyen a munkavégzésre rendelkezésre állni. A (4) bekezdés szerint ha ez a rendelkezésre állás a munkáltató által meghatározott helyen történik, akkor ügyeletről, ha pedig a tartózkodási helyét a kormánytisztviselő határozza meg oly módon, hogy a munkáltató utasítása esetén haladéktalanul rendelkezésre álljon, készenlétről beszélünk. A 98. §-t megelőző fejezet címe azonban nemcsak a rendkívüli munkaidő, hanem az ügyelet, a készenlét, valamint a munkaszüneti napi rendes munkaidőben történő munkavégzés ellenértékéről is rendelkezik. Ebből következően nemcsak a Kttv. 96. § (2) bekezdésben foglalt rendkívüli munkaidő fogalom-meghatározás, hanem a készenlét és az ügyelet fenti fogalmára vonatkozó rendelkezések is irányadóak a Kttv. 98. § értelmezésekor. A Kttv. 98. § (3) bekezdése egyértelműen rendelkezik arról, hogy a kormánytisztviselőt a napi munkaidőn túl teljesített ügyeletért, készenlétért legfeljebb annak időtartamával megegyező mértékű szabadidő illeti meg. Amennyiben az ügyeletre, a készenlétre a kormánytisztviselő heti pihenőnapján, illetve munkaszüneti napon kerül sor, részére a (2) bekezdés szerinti szabadidő jár. Ugyanakkor a Kttv. 98. § (5) bekezdése akként szól, hogy a vezetői munkakörben lévő kormánytisztviselő részére akkor jár a rendkívüli munkaidőért szabadidő, illetve szabadidő átalány, ha ezt a közszolgálati szabályzat megállapítja. A Kttv. 98. §-t megelőző fejezetcím az ellentételezés szabályozásakor az ügyeletet és a készenlétet a rendkívüli munkaidőtől elkülönítve nevezi meg (a munkaszüneti napi rendes munkaidőben történő munkavégzésért járó ellenértéket is szabályozva). Ezért a bíróságok a rendkívüli munkaidő fogalmából levezetve jogszabálysértően utasították el a felperes keresetét, mivel a rendkívüli munkaidőbe az ügyelet is beletartozik, illetve a készenlét alatt ténylegesen teljesített, valamint úton töltött idő is a Kttv. 96. § (2) bekezdés alapján. A jogalkotó ugyanakkor az ügyeletért és a készenlétért járó ellenértéket külön kiemelve, a rendkívüli munkaidőre járó ellentételezéstől megkülönböztetve kívánta szabályozni tekintettel a 97. § (1) bekezdésére, amely hangsúlyozza, hogy az ügyeletre és a készenlétre a kormánytisztviselő beosztás szerinti munkaidején felül kerül sor. A fentiek alapján a Kttv. 98. § (3) bekezdésben foglalt készenlétért járó ellentételezés a felperest mint vezetői munkakörben lévő kormánytisztviselőt megillette tekintettel arra, hogy a Kttv. 98. § (5) bekezdése a vezetői munkakörű kormánytisztviselő esetében kizárólag a rendkívüli munkavégzés ellentételezését zárja ki, illetve bízza a közszolgálati szabályzat rendelkezésére. A közszolgálati szabályzatra történő hivatkozáson túl a perben megjelölt eseti döntés alapjául szolgáló jogszabályi környezet a jelen perbelitől nem tér el, ezért a Kúria iránymutató döntését a jelen ügyben sem lehet figyelmen kívül hagyni. A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet az elsőfokú ítéletre is kiterjedően a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a kereset összegszerűségének körében új eljárásra és új határozat hozatalára utasította, mivel ennek megalapozottsága vonatkozásában a felülvizsgálatra is irányadó tényállás megállapításokat nem tartalmaz.
Budapest, 2018. február 22.
A Kúria Sajtótitkársága