Mfv.I.10.317/2014
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2010. október 15-én kötött határozatlan idejű munkaszerződést az alperessel lakatos munkakörben. A felperes a munkáját Olaszországban lévő építési munkaterületen targoncásként végezte. 2011. január 21-én egy kb. 200 kg tömegű és kb. 10 méter hosszú fémszerkezetet kellett G.G. targoncakezelőnek és a felperesnek elszállítania, amely belesüllyedt a sáros talajba, ezért a felperes megemelte azt az egyik végén, hogy G.G. a targonca villáival alá tudjon nyúlni. Amint felemelte, a szerkezettel együtt elkezdett a sáros talajon becsúszni a mögötte kb. fél méterre lévő vizes árokba, ahonnan G.G. segítségével tudott kimászni. A felperes ezen a napon a szálláson pihent, folyamatosan köhögött, többször iszapot hányt. Szédült, imbolygott, nehezen vette a levegőt, nyakát, hátát, bordáit fájlalta.
A felperes másnap reggel is rosszul érezte magát, ezért a magyar konzulátustól kért segítséget a hazaszállításhoz, és bejelentette a kivizsgálatlan munkahelyi balesetet. Ezen a napon 21 órakor Magyarországra induló autóval, több másik munkavállalóval együtt a felperest hazaszállították a lakására.
A felperes 2011. január 25-én telefonon felhívta az alperes miskolci központi irodáját, és bejelentette a keresőképtelen állományba vételét.
Az alperes 2011. január 26-án kelt, a felperessel postán január 31-én közölt rendkívüli felmondással megszüntette a munkaviszonyt, hivatkozott arra, hogy a felperes az együttműködési kötelezettségét megsértve visszautasította az orvoshoz szállítását, a repülőgéppel történő hazaszállítását, és a munkát sem volt hajlandó felvenni.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát. Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság részítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének a munkaviszony jogellenes megszüntetése tárgyában hozott ítéleti rendelkezéseit helybenhagyta.
Az alperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.
Az eljáró bíróságok a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerű mérlegelésével vonták le azon következtetésüket, hogy a felperes nem szegte meg a munkavégzési kötelezettségét. 2011. január 21-én a balesetet követően a munkáltató engedélyével [Mt. 138. § (7) bekezdés, 107.§ h. pont] maradt távol a munkából. Ezt támasztja alá K.F. tanú vallomása is. 2011. január 22-én pedig keresőképtelensége (Mt. 107. § c) pont) miatt nem végzett munkát.
Az Mt. 96. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó 89. § (2) bekezdés szerint az alperest terhelte a perben annak kétséget kizáró bizonyítása, hogy a felperes igazolatlanul maradt távol a munkából január 21-étől. Az alperes által hivatkozott tanúvallomásokkal szemben az eljáró bíróságok helyesen értékelték a felperes rokonának és két szobatársának a felperes január 21-ei, 22-ei egészségi állapotára vonatkozó nyilatkozatát, amelyet orvosi leletek is igazoltak. Az alperes mindezzel ellentétes állításai kétséget kizáróan nem nyertek bizonyítást, így a bizonyítatlanság következményeit viselni tartozik.
Az eljáró bíróságok is megállapították, hogy a felperes az együttműködési kötelezettségét megszegte, amikor külföldön az orvosi vizsgálattól elzárkózott. A kötelezettségszegése súlyánál a munkáltató együttműködési kötelezettséget sértő magatartását is helytállóan vették figyelembe (EBH.2005.1344.). Helyesen értékelték az alperes terhére, hogy bár a felperes legkésőbb a baleset napján este 8 óra körül jelezte Cs.I-nek a rosszullétét, táppénz iránti igényét, de csak a konzulátus közbenjárását követően, másnap szorgalmazták a felperes orvosi kivizsgálását és a hazaszállításának megoldását.
Az alperes alaptalanul állította a Pp. 3. § (2) bekezdése, 253. § (3) bekezdése és 221. § megsértését a törvényszék részéről. A másodfokú bíróság a fellebbezésre reagálva ítéletében a felperes munkavégzésre képtelen állapotával kapcsolatos ténymegállapításáról, az e körben figyelembe vett bizonyítékokról és azok értékeléséről számot adott.
Budapest, 2015. március 20.
A Kúria Sajtótitkársága