Mfv.I.10.722/2013.
A jelen pert megelőzően a felperes és az alperes között több eljárás volt folyamatban. Az alperes a felperes jogviszonyát felmentéssel megszüntette, az elsőfokú bíróság annak jogellenességét állapította meg ítéletében. Ezen döntést a másodfokú bíróság helybenhagyta azzal, hogy kötelezte az alperest a felperes eredeti munkakörében történő továbbfoglalkoztatására.
A jelen eljárás tárgyát képező keresetében a felperes annak megállapítását kérte, hogy a munkáltató 2009. március 30-án jogellenesen szüntette meg a jogviszonyát a Ktv. 19/A. (1) bekezdés d) pontjára és (2) bekezdésére alapítottan. A felperes az elmaradt illetményén túlmenően egyéb bérjellegű juttatások megfizetését is kérte. Hivatkozása szerint a munkáltató rendeltetésellenesen gyakorolta a felmentés jogát, az alperes valódi szándéka a korábbi jogerős ítélet végrehajtásának mellőzése volt. Állította, hogy az alperes több nyugdíjas köztisztviselő jogviszonyát is megszüntette, ez az intézkedés azonban nem mindenkit érintett, a felperest foglalkoztató osztályon fennmaradt a jogviszonya egy nyugdíjas munkavállalónak, akinek a munkáját a felperes is el tudta volna végezni.
Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes a felperes jogviszonyát jogellenesen szüntette meg. Kifejtette, hogy függetlenül attól, hogy az alperes munkáltatói jogkör gyakorlóját mérlegelési jog illette meg atekintetben, hogy a nyugdíjas állományú alkalmazottjának a jogviszonyát felmentéssel ezen tényre figyelemmel megszünteti-e vagy sem, jogellenesen járt el akkor, amikor erre hivatkozva a köztisztviselői jogviszonyt megszüntette.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezett részében megváltoztatta és a keresetet elutasította.
A felperes felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint alapos.
A felülvizsgálati eljárásban azt kellett vizsgálat tárgyává tenni, hogy az alperes eleget tett-e felperes eredeti munkakörében történő továbbfoglalkoztatási kötelezettségének.
Az alperes a munkára jelentkező felperessel az adategyeztetést végrehajtotta, a nyugdíjas státuszát megállapította, 2009. március 27-én építésügyi ügyintéző munkakörbe besorolta, illetményét a jogszabályoknak megfelelően megállapította, orvosi alkalmassági vizsgálatra elküldte, és részére a törvény alapján járó szabadságot kiadta. Mindezek együttes értékelése mellett azt lehetett megállapítani, hogy a munkáltató a továbbfoglalkoztatási kötelezettségének eleget tett.
A felperes a keresetében a munkáltatói intézkedés rendeltetésellenes voltát állította, ezért a bíróságoknak ebben a körben kellett a bizonyítási eljárást lefolytatniuk. A rendeltetésellenes joggyakorlásra vonatkozó bizonyítási szabályok alapján a bizonyítási teher a felperesre hárult [Pp. 164. § (1) bekezdés].
A felperes állította – és ezt az alperes sem vitatta –, hogy a perbeli időszakban a nyugdíjas köztisztviselők foglalkoztatását az alperes nagyrészt megszüntette, azonban az Építésügyi Osztályon is maradt olyan nyugdíjas személy, akinek jogviszonya változatlanul fennmaradt. A rendeltetésellenes joggyakorlásra hivatkozás esetén pedig vizsgálandó, hogy a munkáltató miért az érintett személy jogviszonyát – jelen esetben a felperesét – szüntette meg (BH.2010.257.).
D. I. humánpolitikai osztályvezető tanúvallomása nem bizonyította, hogy melyek voltak azok a speciális ismeretek, amelyek más személlyel – akár a környezetvédelmi mérnöki képesítéssel rendelkező felperessel - nem voltak elláthatók. Nem volt bizonyított egyebekben a nyugdíjas foglalkoztatás megszűnésének szempontrendszere, időbeli korlátja, és az, hogy ezt a nyugdíjas köztisztviselőkkel bármilyen formában is közölték volna.
A fentiekből következően az elsőfokú bíróság állapította meg helytállóan, hogy bár az alperes a felperes köztisztviselői jogviszonyának megszüntetésekor jogszerű indokra hivatkozott, vagyis a felperes nyugdíjas mivoltára, azonban az eljárása a rendeltetésszerű joggyakorlás elvébe ütközött, mivel megállapíthatóan az volt a célja, hogy a felperest eltávolítsa és a továbbiakban a foglalkoztatását meghiúsítsa.
Budapest, 2014. november 12.
A Kúria Sajtótitkársága