Mfv.I.10.335/2014
A felperes 2009. szeptember 28-ától határozatlan időtartamú munkaviszonyban állt az alperessel, illetve annak jogelődjével termelési igazgató munkakörben. Az alperes 2010-ben megállapította, hogy az öntödei üzemrész veszteséges, ezért elhatározta az átszervezést, csoportos létszámcsökkentést, amely az öntödei, valamint a kapcsolódó területekre vonatkozott.
Az ügyvezető 2011. július 15-én megbízást adott A.J. adminisztratív igazgató részére, hogy helyette és nevében korlátozás nélkül gyakorolja a felperessel kapcsolatos munkáltatói jogkört.
2011. július 19-én tájékoztatták a felperest arról, hogy munkaviszonyát csoportos létszámleépítés keretében meg fogják szüntetni. A tájékoztatót az ügyvezető írta alá. A tájékoztatást követő 30 nap eltelte után a rendes felmondás közlésre került, amelyet A.J. adminisztratív igazgató írt alá.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy önmagában attól, hogy a munkáltatói intézkedés nem felel meg az Mt. 94/A. § c) pontban foglaltaknak, nem tekinthető jogellenesnek, különös figyelemmel a törvényhez fűzött miniszteri indokolásra.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és megállapította, hogy az alperes 2011. augusztus 18-án kelt rendes felmondása jogellenes, a felperes munkaviszonya az ítélet kihirdetésével szűnik meg.
Az alperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.
A Kúria a jogerős közbenső ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatta felül, a felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelemmel nem élt.
A Kúria ezért a felülvizsgálati kérelemnek csak azt a részét bírálhatta el, amely a jogszabályoknak megfelel, így a vizsgálódási körébe csak a jogszabálysértés megjelölésével alátámasztott előadást, vagyis az Mt. 89. § (2) bekezdése, és a Pp. 206. § rendelkezéseinek megsértését vonhatta.
Nem vitatott, hogy a felperes feladatai részben az öntő üzemhez kapcsolódtak. Bizonyításra került az öntödei részleg bezárásra, jelentős mértékű létszámleépítés, a tevékenység szűkülése, amely érintette a felperes munkakörét.
Az eljáró bíróságok helytállóan foglaltak állást, amikor azt rögzítették, hogy a felmondásban szereplő átszervezés megvalósult, a végrehajtásának volt egyik módja a csoportos létszámcsökkentés. Az alperes szervezeti ábrával is igazolta – amit a felperes nem vitatott –, hogy a rendes felmondásban hivatkozott átszervezés megvalósult. Következetes az ítélkezési gyakorlat abban, hogy átszervezéssel nem kizárólag a szervezeti felépítést érintő változtatás, hanem a korábbi feladatelosztás módosulását is érteni kell (Mfv.I.10.547/2005.). Az adott munkakörhöz tartozó feladatok más módon való ellátása, illetve szétosztása önmagában megvalósítja az átszervezést (Mfv.I.10.213/2002.).
A bizonyított átszervezés és létszámleépítés a munkáltatói rendes felmondás jogszerű indokának minősül, ezért az elsőfokú bíróság döntött helyesen, amikor a munkáltató intézkedését nem találta jogsértőnek.
Budapest, 2015. március 20.
A Kúria Sajtótitkársága