A felperes útkezelő szakmunkás munkakörben állt az alperes alkalmazásában. A felperes 2012. április 4-én – az irodára menet közben – a frissen mosott és még nedves lépcsőn megcsúszott, hozzávetőlegesen három lépcsőt csúszott lefelé és ért földet anélkül, hogy elesett volna. Az éjszaka folyamán fájdalmai fokozódtak, ezért másnap felkereste a kórházat, ahol kétoldali térdízületi belső félhold sérülést véleményeztek és műtétet hajtottak végre rajta. A felperesnél tanult szakmái és az általa betöltött munkakörök szempontjából 28%-os mértékű professzionális munkaképesség csökkenés véleményezhető. Nehézgépkezelői munkakört nem képes ellátni. A felperes baleseti táppénzben részesült, majd a foglalkozás-egészségügyi orvos munkakörének ellátására alkalmatlannak nyilvánította, erre tekintettel pedig munkaviszonyát az alperes 2014. május 2-án megszüntette. A felperes keresetet terjesztett elő alperessel szemben, amelyben 3.000.000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérte kötelezni, továbbá 175.600 forint havi illetmény és évi 460.000 forint cafeteria juttatásra figyelemmel, havi 213.933 forint járadék megfizetését igényelte. A nem vagyoni kártérítés iránti követelését utóbb 6.000.000 forintra emelte fel. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 467.172 forintot és annak kamatát, ezt maghaladóan a keresetet elutasította. Az eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és amennyiben a bizonyítékok rendelkezésre állnak a kereseti kérelemnek megfelelő ítélet meghozatalát kérte. Ennek hiányában a másodfokú bíróság új határozat hozatalára utasítását indítványozta. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. A hosszabb ideje egységes bírói gyakorlat szerint a nem vagyoni kár megtérítésére irányuló igény elbírálása során azt kell vizsgálni, hogy az elszenvedett sérelem milyen mértékű és a megítélhető vagyoni szolgáltatás mennyiben nyújt körülbelül egyenértékű, másnemű előnyt (BH 1993.127.). A másodfokú bíróság ítéletében helytállóan állapította meg, hogy a kórház vétkességen alapuló és a munkáltató objektív felelőssége különböző felelősségi alakzatot jelent. Ezért jelen per eldöntése szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a polgári perben történt-e kármegosztás és az milyen arányú volt. A felperes helyzetének további súlyosbodását nem igazolta (Pp. 164. §), és nem volt olyan többlet tényállási elem, amely a munkáltató további felelősségének megállapítására alkalmas lenne. Önmagában azon hivatkozás, hogy a felperes állapotában esetleg rosszabbodás várható jelen perben további nem vagyoni kártérítés iránti igényt nem alapozhat meg. Jelen esetben az eljáró bíróságok a rendelkezésre álló bizonyítékok értékelése során alapvetően és nyilvánvalóan téves következtetésre nem jutottak, a felülvizsgálati kérelem jogszabálysértés megállapítására nem adott módot. A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A döntés elvi tartalma
Az ún. később bekövetkező események, amelyek a jogsértést követően, a károkozó akaratán kívül, tőle függetlenül megváltoztatják az okozott sérelem jellegét, mértékét, az adott ügy elbírálásakor nem esnek a károkozó terhére.
Budapest, 2018. december 3.
A Kúria Sajtótitkársága