A felperes 2012. november 5-étől állt az alperes alkalmazásában üzletkötő munkakörben. 2013 tavaszáig az üzletkötői tevékenységét az alperes irányítása szerint végezte, május közepétől másfél hónapig betegállományban volt. Az alperes forgalma az üzletkötők alkalmazásának ellenére 2013 júniusáig nem javult, sőt az a félévi eredmények szerint a korábbi évek hasonló időszakához képest a nagykereskedelmi forgalom tekintetében 4,9 %-kal, a kiskereskedelmi forgalom tekintetében 3,17 %-kal csökkent.
Az alperes 2013. július 18-án a felperes jogviszonyát felmondással megszüntette, forgalom visszaeséssel indokolva azt. A felperes a keresetében a felmondás jogellenességére tekintettel 1.170.420 forint elmaradt jövedelem címén igényelt kártérítést. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. Megállapította, hogy az alperes a 2013. július 18-án kelt felmondásával jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát. A másodfokú bíróság megítélése szerint a „forgalom visszaesés” nem elégíti ki a világos indokolás követelményét, ugyanis ebből a munkavállaló számára nem derül ki egyértelműen, hogy a munkaviszony megszüntetésének valójában mi is az oka.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében helyesen idézte az MK.95. számú állásfoglalás II. pontját, amely szerint „nem szükséges azonban a felmondási ok részletes leírása, hanem a körülményekhez képest elegendő az ok összefoglaló megjelölése is”. Nem az a lényeges tehát, hogy a felmondás részletező indokolást tartalmaz-e vagy összefoglaló meghatározást használ, hanem hogy a felmondás okaként közöltekből megállapítható legyen: miért nincs a munkáltatónál szükség a továbbiakban a munkavállaló munkájára. A következetes ítélkezési gyakorlat szerint a világos indokolás követelményének tehát az az indokolás felel meg, amely megjelölte azt a tényt, körülményt, amelyre a munkáltató az intézkedését alapította és abból – függetlenül attól, hogy azt összefoglalóan vagy részletezően határozta meg – megállapítható, hogy miért nincs szükség a továbbiakban a munkavállaló munkájára (BH2001.395.). A forgalom visszaesésre alapított felmondási indok nem felel meg a valós, világos és okszerű indokolás törvényi követelményének. Ebből a munkavállaló számára ugyanis nem tűnik ki, hogy a jogviszony megszüntetést a munkavégzésének hiányossága, vagy a munkáltató működésével összefüggő indok tette-e szükségessé [Mt. 66. § (2) bekezdés]. Helyesen foglalt állást arról a másodfokú bíróság, hogy az utólagos szóbeli tájékoztatás, illetve az a körülmény, hogy értekezleten felmerült a cég forgalmának visszaesése, nem teszi a felmondást jogszerűvé, az nem felel meg sem a világosság, sem az okszerűség követelményének. A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős közbenső ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján.
Budapest, 2017. november 2.
A Kúria Sajtótitkársága