A felperes 1996. április 23-ától állt közszolgálati jogviszonyban, 2013. július 19-én került az É. Osztályra építésfelügyelő munkakörbe. Munkaköri leírása szerint építésfelügyelőként kiemelt feladata volt az égéstermék-elvezetők körében a „jókarbantartási kötelezettség” teljesítésével kapcsolatos ellenőrzések, illetve eljárások lefolytatása. A Hivatal vezetője 2013. december 12-én írásbeli figyelmeztetésben részesítette, mert az „Építésügyi hatósági engedélyezési eljárásokat Támogató elektronikus Dokumentációs Rendszerben” (ÉTDR rendszerben) kiadmányozásra váró, felperes által előkészített és a hivatalvezető által szúrópróbaszerűen ellenőrzött határozat tervezetében súlyos hibákat tapasztalt. Az alperes a felperes határozatlan idejű kormányzati szolgálati jogviszonyát a 2014. január 20-án kelt iratával bizalomvesztésre hivatkozással a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (Kttv.) 63.§ (2) bekezdés e) pontja alapján felmentéssel, 2014. március 20-ával megszüntette. A felmentés indokolása szerint a felperes a közvetlen vezetője szakmai iránymutatását rendszeresen figyelmen kívül hagyta, a közvetlen vezető által elkészített iratmintákat a szóbeli és írásbeli figyelmeztetések ellenére nem alkalmazta, a vezetőivel nem működött együtt. A felperes által készített hatósági határozatok nem tükrözték a lényeglátó feladatvégzést annak ellenére, hogy a közvetlen vezetője írásban és szóban is felhívta a figyelmét a szakmai iránymutatások betartására, továbbá a szakmai elhivatottságot sem tanősított. A felperes munkavégzés során tanúsított magatartása, a munkavégzéshez történő hozzáállása miatt a szakmai lojalitásának hiánya állapítható meg. A felperes a munkáltató intézkedésével szemben a Kormánytisztviselői Döntőbizottságnál közszolgálati panasszal élt, melyben rendeltetésellenes joggyakorlásra hivatkozással kérte a felmentés „visszavonását” és eredeti munkakörbe történő visszahelyezését. A Kormánytisztviselői Döntőbizottság a 2014. május 15-én kelt határozatával a felperes közszolgálati panaszát elutasította. A felperes keresetében kérte a kormányzati szolgálati jogviszonya helyreállítását, illetve elmaradt illetményének és cafeteria-juttatásának, valamint az „erkölcsi káraként” megjelölt 3.000.000,- forint összegnek – mindösszesen 8.553.000 forintnak – a megtérítését. Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság közbenső ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva megállapította, hogy az alperes a 2014. január 20-án kelt felmentésével jogellenesen szüntette meg a felperes kormányzati szolgálati jogviszonyát.Hangsúlyozta, hogy a bizalomvesztés a Kttv. 63. § (2) bekezdés e) pontja szerint önálló felmentési jogcím, a kormánytisztviselő és a vezetője közötti munkakapcsolatban bekövetkező etikai, erkölcsi jellegű változás, és amelynek bekövetkezését az alperes munkáltatónak konkrét tényekkel kell igazolnia. A bizalomvesztés elhatárolandó a Kttv. 76.§ (1) bekezdés a) pontjában foglalt kötelezettségek megszegésétől, amelyek esetében a Kttv. 156. § (1) bekezdése értelmében a munkáltató köteles a fegyelmi eljárás megindítására. Az alperes igazolta, hogy a vezetők a felperes munkájával elégedetlenek voltak, azt azonban nem tudta bizonyítani, hogy a felperessel szemben fennállt olyan, az esetleges fegyelmi vétség elkövetésénél nagyobb súlyú kötelezettségszegés, amely köztük lévő bizalmi elven alapuló munkakapcsolatot ténylegesen megrontotta volna és indokoltan a vezetői bizalom elvesztéséhez vezethetett. A másodfokú bíróság a felperes elsődleges érvelését elfogadva megállapította, hogy a felmentés indoka nem valós, ezért érdemben nem vizsgálata a rendeltetésellenes joggyakorláson alapuló felperesi álláspontot, mivel e jogcímen csak az egyébként jogszerű felmentések vizsgálhatók.
A felperes felülvizsgálati kérelme nem megalapozott. A másodfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a felperes eredeti munkakörben történő továbbfoglalkoztatásának feltételei nem állnak fenn. Ez a Kttv. 193. § (1) bekezdés a) pontjának első fordulatára hivatkozással abban az esetben kérhető, ha a kormányzati szolgálati jogviszony megszüntetésének jogellenessége abban áll, hogy a megszüntetés a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményébe ütközik. A rendeltetésellenes joggyakorlás ( joggal való visszaélés) akkor valósul meg, ha egy jog gyakorlása nem ütközik semmilyen más konkrét jogi tilalomba, azonban a joggyakorlás alkalmazott módja nem felel meg a jog rendeltetésének. Ha a közszolgálati jogviszony megszüntetésének anyagi jogi jogellenességét a felmentési ok valóságára vonatkozó követelmény megsértése okozza, a Kttv. 193. § (1) bekezdés a) pontja nem alkalmazható.
A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős közbenső ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján a jogerős közbenső ítéletet hatályában fenntartotta.
Budapest, 2017. május 3.
A Kúria Sajtótitkársága