A felperes 2009. november 3-ától írásba foglalt munkaszerződés és bejelentés nélkül munkát végzett. A munkaviszony feltételeiről, a munkavégzés helyéről, a munkaidőről az I.r. alperes kapcsolattartójával, G.P-vel állapodott meg, aki betanította, és ő kérte számon a munkaköri feladatok elsajátítását és azok teljesítését is. A felperes az I.r. alperes által kiadott szolgálatvezénylésbe foglalt munkaidő beosztás szerinti napokon látta el az őrszolgálati tevékenységet 24/48 órás munkaidő-beosztás szerint. A biztonsági őröknek az I.r. alperes kitűzőjét kellett használniuk, valamint az általa rendelkezésre biztosított formaruhát és fényképes személyazonosító kártyát. A felperes, valamint a váltótársainak munkabérét ismeretlen személyek borítékban hozták általában az esti, éjjeli órákban. 2010. év elején a felperes részére általa nem ismert személy munkaszerződés formanyomtatványt adott át azzal az utasítással, hogyha ellenőrzésre kerül sor, akkor azt kitöltve igazolja, miszerint munkaviszonyban áll a II. rendű alperessel. Ugyanilyen módon 2011. évre kapott munkaszerződés nyomtatványt, amelyben munkáltatóként a III. rendű alperest tüntették fel.
2011. február 10-én a munkaügyi hatóság a felperes munkahelyén ellenőrzést végzett, ennek eredményeként a III. rendű alperest határozatával 150.000 forint munkaügyi bírsággal sújtotta. A felperes meghallgatásakor jegyzőkönyvbe mondta, hogy az I.r. alperes részéről G.P. kapcsolattartó irányítja a munkáját G.T. megbízásából. Éjszakai pótlékot nem fizet a munkáltató, a munkabérről elszámolást nem kap, a pénz átvételéről nem kell aláírnia nyilatkozatot. 2011. február 22-én telefonon G.T-ként bejelentkező személy szóban, azonnali hatállyal megszüntette a felperes munkaviszonyát. A felperes a pontosított és többször módosított keresetében kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, miszerint a munkaviszonya 2009. november 3-ától kezdődően az I.r. alperesnél állt fenn, amely 2011. február 22-én azt szóban, jogellenesen szüntette meg. A jogviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményeit is igényelte utalva arra, hogy álláspontja szerint garantált szakmunkás bérminimummal kellett volna elszámolni.
Az elsőfokú bíróság rész-közbenső ítéletével megállapította, hogy a felperes az I.r. alperessel állt munkaviszonyban 2009. november 3-ától kezdődően. Az I.r. alperes a munkaviszonyt jogellenesen szüntette meg, így a felperesnek az I.r. alperessel fennálló munkaviszonya az ítélet jogerőre emelkedésével szűnik meg. Az I.r. alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság számú rész-közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság rész-közbenső ítéletét helybenhagyta.
Az alperes felülvizsgálati kérelme nem megalapozott. Az eljáró bíróságok a rendelkezésre álló adatok alapján helytállóan vontak le következtetést arról, hogy a felperes az I.r. alperesnél volt foglalkoztatva munkaviszony keretében. A munkavégzés helyéről, annak feltételeiről G.P-vel az I.r. alperes munkavállalójával – mint kapcsolattartóval – tárgyalt. Ezen személy oktatta ki a munkakör ellátásához szükséges tudnivalókról, és ellenőrizte azok elsajátítását. A felperes az I.r. alperes által kiadott szolgálatvezénylés alapján dolgozott az abban megjelölt 24/48 órás munkaidő-beosztás szerint. Jelenléti ívet kellett vezetnie, amelyet szintén az I.r. alperes bocsátott a rendelkezésére. G.P. a felülvizsgálati kérelemben írtakkal ellentétben nemcsak tájékoztatást adott a felperesnek a munkavégzés feltételeiről, hanem ellenőrizte azok teljesítését is. Az órakimutatást is az I.r. alperesnek kellett eljuttatnia a bérfizetés érdekében, amely szintén ezen cég általi foglalkoztatást bizonyítja akkor is, ha az elszámolást egyébként személyesen nem a kapcsolattartó végezte.
A személyi- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól szóló 2005. évi CXXXIII. törvény 16. §-ának (3) bekezdése szerint közterületen vagy nyilvános helyen az 1. § (2) bekezdés b) pontja szerinti vagyonőrzési feladatokat ellátó személy (vagyonőr) formaruhát visel, amelyen fel kell tüntetni annak a vállalkozásnak a nevét vagy engedélyezett rövidített nevét, amellyel munkaviszonyban áll, továbbá a vagyonőr nevét és a vagyonőr megjelölést. Amennyiben a vagyonőr egyéni vállalkozó vagy egyéni cég és alvállalkozóként teljesít szolgálatot, a saját formaruháját, vagy annak a vállalkozásnak a formaruháját is viselheti, amellyel a feladat ellátására megbízási szerződést kötött.
A peradatokból megállapítható volt, hogy a felperes az I.r. alperes által biztosított formaruhát viselte és tőle kapta fényképes személyazonosító kártyáját is, kitűzőjén pedig ezen cég megnevezése szerepelt. A törvényi rendelkezéssel összhangban ebből is az a következtetés vonható le, hogy a felperes munkáltatója az I.r. alperes volt.
A bíróságok helyesen hivatkoztak a Pp. 4. §-ának (4) bekezdésben foglaltakra, amely szerint a bíróság határozatának meghozatalában más hatóság döntése, vagy fegyelmi határozat, illetve az azokban megállapított tényállás nem köti. Ezért a jogvita eldöntése során a munkaügyi felügyelőség határozatainak nem volt kiemelt jelentősége valamennyi rendelkezésre álló bizonyítékok együttes értékelése mellett akkor sem, ha egyébként az ellenőrzés során készült iratot a felperes aláírta.
Erre tekintettel a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabálysértések nem voltak megállapíthatóak.
A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős rész-közbenső ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján.
Budapest, 2016. március 3.
A Kúria Sajtótitkársága