A felperes 2002. november 1-jétől állt az alperes illetve jogelődje alkalmazásában, utolsó munkaköre minőségbiztosítási igazgató volt. A felperes 2005 májusától gyermekvállalás miatt a munkavégzéstől távol volt. 2012-ben jelezte a visszatérési szándékát a munkáltatónál, a munkáltató felszólította a felperest, hogy 2012. november 1-jével álljon munkába a budapesti székhelyen. A felperes álláspontja szerint 2012. december elején tudta meg, hogy a negyedik gyermekével állapotos, ezt azonnal nem közölte a munkáltatóval. Állítása szerint különböző vizsgálatokat végeztetett el annak érdekében, hogy az állapotosság ténye biztosan kiderüljön, azok eredménye 2013. január 12-én igazolta ezt minden kétséget kizáróan.
A felperes 2013. január 14-én felvette a munkát, majd sms-ben az ügyvezetőtől négyszemközti beszélgetésre kért időpontot. A munkáltató még ezen a napon 15 óra 30 perckor behívatta a felperest a munkáltatóijogkör-gyakorlójának irodájába, ahol jelen volt a HR vezető, annak asszisztense, valamint az ügyvezető. Az ügyvezető közölte a jogviszony megszüntetés tényét, és a felmondást megkísérelte átadni. Ezt a felperes megtagadta közölve, hogy gyermeket vár. A felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy a munkaviszonyát az alperes jogellenesen szüntette meg, mivel állapotossága miatt védettség alatt állt. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetnek részben helyt adott és kötelezte az alperest, hogy fizessen a felperesnek 3 havi távolléti díjnak megfelelő összegű végkielégítésként 710.700 forintot. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét megváltoztatta, és megállapította, hogy az alperes 2013. január 14-én kelt felmondása jogellenes. Az alperes felülvizsgálati kérelme nem megalapozott.
A felperes 2013. január 10-én szabadsága alatt részt vett ultrahang vizsgálaton, ezt követően jelezte a munkáltatónak, hogy 2013. január 14-én munkába áll. Ezen a napon 15 óra 02 perckor e-mail üzenetet küldött, és négyszemközti egyeztetést kezdeményezett az ügyvezetővel, aki 16 órát követően hívatta a felperest, azonban a megadott megbeszélésé helyszínén nemcsak az ügyvezető, hanem a HR vezető és a HR asszisztens is jelen volt, akik közölték a felperessel jogviszonyának megszüntetését. A felperes ekkor adott tájékoztatást a várandós állapotáról. Mindebből következően az volt megállapítható, hogy a felperestől az alperes nem érdeklődött aziránt, hogy miért kezdeményezte e-mailben a megbeszélést, és nem adott lehetőséget neki várandós állapotának bejelentésére a felmondást megelőzően.
Amennyiben a munkavállaló által az ügyvezetőnél kezdeményezett megbeszélésen a munkáltató nem ad lehetőséget a munkaviszony megszüntetés szempontjából lényeges, a felmondási védelmet megalapozó körülmény (várandós állapot) közlésére, nem hivatkozhat alappal arra, hogy az a munkavállalót nem illeti meg a jogviszony megszüntetést megelőző tájékoztatási kötelezettség elmaradása miatt [Mt. 22. §, 65. § (3) és (5) bekezdés].
A fentiekből következően az alperes megsértette az Mt. 65. §-ának (3) és (5) bekezdésében foglaltakat, felmondása ezért jogellenes volt.
Budapest, 2017. február 10.
A Kúria Sajtótitkársága