A felperes 1998. július 1-jétől létesített bírói szolgálati viszonyt. 2013. július 25-én írásbeli kérelmet terjesztett elő az alperes munkáltatóhoz, kérve, hogy az évi rendes szabadságának igénybe vételét követően 2013. augusztus 1-jétől legfeljebb 2013. december 31-éig engedélyezzenek a részére fizetés nélküli szabadságot. A kérelmében közölte azt is, hogy a magyarországi meghatalmazott jogi képviselője, J.L. ügyvéd, akinek a címét is megadta. Az alperes elnöke a 2013. július 26-án kelt határozatával nem engedélyezte a fizetés nélküli szabadságot, és felhívta a felperest, hogy 2013. augusztus 1-jén munkavégzés céljából az alperesnél haladéktalanul jelenjen meg. A levelet a felperes által bejelentett címre küldték meg, ahonnan a tértivevény a címzett „ismeretlen helyre költözött” jelzéssel visszaérkezett a bírósághoz. Ezen iratot J.L. ügyvéd részére is kézbesítette az alperes, aki azt 2013. augusztus 5-én vette át. Az alperes elnöke 2013. szeptember 6-án az OBH elnökének javasolta a felperes felmentését azzal az indokkal, hogy a kérelme elutasítása ellenére nem állt munkába, és nem tett semmilyen bejelentést. Magyarország Köztársasági Elnöke a határozatával a felperest 2013. október 6-ai hatállyal a szolgálati viszonya jogellenes megszüntetése miatt tisztségéből felmentette. A felperes 2014. január 31-én nyújtotta be keresetlevelét, amelyben kérte a felmentés jogellenességének megállapítását, és a visszahelyezését. Az elsőfokú bíróság részítéletével a felperes szolgálati jogviszonya megszüntetése jogellenességének megállapítására irányuló keresetet elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság részítéletével az elsőfokú részítéletet helybenhagyta. A felperes felülvizsgálati kérelme nem megalapozott. A Pp. 275. § (2) bekezdés alapján a Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. A Pp. 272. § (2) bekezdés szerint pedig a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, azt, hogy a fél milyen tartalmú határozat meghozatalát kívánja, továbbá elő kell adni – a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett –, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja.A felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei tehát a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az erre vonatkozó jogi álláspontját részletesen kifejti, vagyis a jogszabálysértésre való hivatkozását, indokait is ismerteti. Amennyiben a fél a felülvizsgálati kérelmében több, egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozik, valamennyi hivatkozásának rendelkeznie kell a fent meghatározott tartalmi követelményekkel. A jogerős ítélet több rendelkezése ellen irányuló felülvizsgálati kérelem esetén annak a törvényben előírt tartalmi kellékeket kérelmenként külön-külön kell tartalmaznia, és ezek hiánytalan meglétét is a Kúria külön-külön vizsgálja [1/2016. (II.15.) PK vélemény 4-6. pont]. A felperes egyes eljárásjogi szabálysértésekre hivatkozott, mellyel összefüggésben alaptörvényellenességet is állított. A felperes által felvetett alkotmányossági aggályait azonban az Alkotmánybíróság nem találta alaposnak [3181/2016. (X.4.) AB végzés]. A Kúria ezért a felperes eljárásjogi kifogásait csak abból a szempontból vizsgálta, hogy az érdemi döntésre kihatottak-e. A fizetés nélküli szabadság iránti kérelmet elutasító döntéssel szembeni jogorvoslat lehetőségéről történő tájékoztatás elmulasztásának a perben azért nincs jelentősége, mert a felperes nem indított keresetet a munkáltató ezen döntésével szemben, ezért a peres eljárásban ebben a körben a Pp. 1. és 2. §-a megsértésére nem kerülhetett sor. A felperes a Pp. 206. §-a megsértésére vonatkozóan a fizetés nélküli szabadság elutasításával összefüggésben az önkényes mérlegelés törvényszék részéről történő mibenlétét nem jelölte meg, így ezen előadásával (jogi érvelés hiányában) a Kúria a Pp. 272. § (2) bekezdés, az 1/2016. (II.15.) PK vélemény alapján nem foglalkozhatott. A felperes a fizetés nélküli szabadság iránti kérelmében az egészségi állapotára - a felmentés kézbesítéséig - nem hivatkozott. Ezért a törvényszék a Pp. 206. §-ban foglaltaknak megfelelően állapította meg, hogy a munkáltató számára nem álltak rendelkezésre olyan adatok, amelyekből az alperes következtethetett volna a felperes távolmaradásának jogszerű indokára. A Pp. 275. § (1) bekezdés alapján a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének helye nincs, a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló iratok alapján dönt. Ezért nem volt mód arra, hogy a Kúria a felülvizsgálati kérelem mellékletét képező orvosi iratokat értékelje.
A felperes nem jelölte meg anyagi jogszabálysértésként a felmentése alapjául szolgáló Bjt. 89. § c) pontját, 90. § o) ponját és a 92. §-át. Önmagában azonban a Pp. 206. § alapján történő felülvizsgálat nem eredményezheti a vonatkozó anyagi jogszabályhely megjelölése hiányában a felülvizsgálattal elérni kívánt célt, vagyis a munkáltató felmentése jogellenességének a megállapítását.
A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős részítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján hatályában fenntartotta.
Budapest, 2017. február 10.
A Kúria Sajtótitkársága