A felperes traktoros munkakörben állt az alperes alkalmazásában. 2013. december 20-ától 2014. december 19-éig táppénzen volt. Táppénzre jogosultságának 2014. december 19-ei lejártát megelőzően a felperes az alperes egyik ügyvezetőjének bejelentette a munkaviszony megszüntetési szándékát azzal, hogy kérte a táppénz idejére járó szabadsága megváltását. Az ügyvezető tájékoztatta a felperest arról, hogy a táppénze idejére nem jár szabadság. Közölte, hogy a munkaalkalmasság kérdésében az üzemorvos véleménye szükséges. A betöltött munkakör ellátására alkalmatlanság esetén a másik ügyvezető talán talál a felperes számára megfelelő munkakört. A felperes 2014. december 23-án azonnali hatályú felmondással élt, melyben az egészségi állapotára hivatkozott és arra, hogy nincs számára megfelelő munkahely és munkakör az alperesnél, továbbá hogy 2015 januárjában újabb műtétre kerül sor. Az alperes az azonnali hatályú felmondást nem fogadta el. A felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy az azonnali hatályú felmondása jogszerű, ezért 55 nap felmondási időre járó távolléti díjra, 3 havi végkielégítésre tartott igényt. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. Kötelezte az alperest a felperes javára felmondási időre járó bér, és végkielégítés megfizetésére. Az alperes felülvizsgálati kérelme megalapozott.
A bírói gyakorlat szerint az azonnali hatályú felmondásban közölt indok végleges. A jognyilatkozatban foglalt indokok jogszerűségét a nyilatkozattevőnek, jelen esetben a felperesnek kellett a perben bizonyítania az Mt. 64. § (2) bekezdés alapján. Az elsőfokú bíróság jogszerűen állapította meg, hogy a felperes által közölt azonnali hatályú felmondás nem felel meg az Mt. 78. § (1) bekezdésben foglalt előírásoknak, a munkáltató részéről ugyanis az (1) bekezdés a) pontjában foglalt lényeges, jelentős mértékű kötelezettségszegés, vagy a b) pontja szerinti munkaviszony fenntartását ellehetetlenítő magatartás az azonnali hatályú felmondásban közölt indokolás alapján nem volt megállapítható.
A munkáltató nem szegte meg az Mt. 6. § (1) bekezdését. A felperes és házastársa vallomásából megállapíthatóan tájékoztatta az ügyvezető a táppénz lejártát megelőzően a felperest arról, hogy a munkaköri alkalmasságáról üzemorvosi vizsgálat dönthet. A felperes az azonnali hatályú felmondását munkaköri alkalmatlanságával, egészségi állapotának megfelelő munkakör hiányával indokolta. E hivatkozása megalapozottsága azonban a 33/1998. (VI.24.) NM rendelet 1-3. §, 7. §, 11. § és 13. § alapján beszerzett, foglalkozás-egészségügyi orvos által kiállított munkaköri alkalmatlanságra vonatkozó vélemény hiányában nem bizonyított. Ezért az azonnali hatályú felmondás az Mt. 78. § (1) bekezdésébe ütközött. A fentiek alapján a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
Budapest, 2017. január 19.
A Kúria Sajtótitkársága